A weihenstephani söröket a világ legrégebbi sörfőzdéje címkével árulják, angolul még a kicsit pofátlan The Origin of Beer alcímet is rárakták. Ez a pimasz marketing akár fel is háboríthatná a jóembert, de a felháborodás csak az első kortyig tart. Ez a sör ugyanis, prohibitív ára ellenére (a legdrágább búzasör, ami kicsinykis hazácskánkban kapható) tényleg mestermunka. Szóval, tényleg cefetül jó ez a barna búzasör. Szép, gesztenyebarna színű nedű, gyantaillatú, királyi, aprószemű habbal rendelkezik. Jól lötyögtessük ki az élesztőt az aljáról - van amit, és finom. Az első érzésed az, hogy selymet iszol. A sör még mindig él, ahogy lefolyik a torkodon, kellően szénsavas és kellemesen csiklant mindent, amit ér. Kevéske gyümölcs, pörkölt gesztenye és dió, sőt, rózsa, sárgadinnye-aromák. Az olcsóbb búzasörök keletlen kenyeres íze sehol sincs. Csak lassan, szépen. Ne igyuk: nyalogassuk. Semmilyen íz nincs túlsúlyban, teljesen kiegyensúlyozott. Nem is evilági ez a nedű. Egy nagyon kevés komló, éppen mielőtt lecsurranna, de amúgy semmi másra nem emlékeztet, tényleg nagyon egyedi sör. Abba is hagyom, mert csak ódákat tudok zengeni róla, az meg hogy néz ki. Tényleg ki kell próbálni, még a nagyon búza-szkeptikusokat is meg tudja győzni szerintem. Fejedelmi sör, 100%-os, s fehér ("sima") testvére is nagyon jó, majd egyszer azt is. Na, ezt überelje valaki... a Chimay mellett ez az igazi lakatlanszigetrevivős nedű. Ja, és a világ legrégibb sörfőzdéje-duma úgy tűnik, helytálló. De már nem is érdekel...