Mivelhogy Gálfalvi begígérte, hogy küld Brünnből mindenféle egzotikusabbnál egzotikusabb cseh söröket, gondoltam, nekiállok az edzésnek testileg, lelkileg is és a nagy(kis)közönség számára is megkóstolom pár nálunk több helyen is kapható, elérhetőbbecske cseh sört, pl. Krusovicét vagy Pilsner Urquellt. Addigis viszont írok egy kis disclaimert a témáról.

Egy roppant furcsa helyzet áll fenn nálam: annak ellenére, hogy imádom a cseh kultúrát, gyűjtöm a filmjeiket (jobban ismerem a cseh filmtörténetet, mint a románt, asszem), falom irodalmukat, meg egyáltalán a cseh mentalitás annyira közel áll a szívemhez... - nos, ennek ellenére söreiket sohasem tudtam megszeretni. Egyrészt azért, mert tőlük ered a pilseni világos kultúrája, ami poszt-gőzgép terjeszkedő gondolkodás számára úgymond a "legiparosíthatóbb", legtömegtermelhetőbb sörfajta lett, s ezzel a múlt évszázadban gyökeresen megváltoztatták, egysíkúsították a világ mindaddig izgalmas sörfőzési és -ivási szokásait. Sörök haltak ki, a sörkultúra homogenizálódott, konglomerátumok és multik jöttek létre, a szép új világ egyensörét hirdetve (ez se volt mindenhol ilyen, csak Kelet-Európában...). Persze, erről nem a csehek tehetnek, a pilseni világos egy teljesen jó sörfajta, csak azt nem értem, hogy miért mindenhonnan az köszön vissza.

Arról viszont igen tehetnek, hogy más sörkultúrákhoz képest - bajor, belga - igencsak szeretik használni a komlót. Amit viszont én nem szeretek Tudom, vicces, de ez van. Számomra a komló "csak" egy természetes tartósító-ízesítő-fertőtlenítő, s bármennyire is egybeforrt a sör ízével az elmúlt pár évszázadban, nem alapanyag, hanem kötelező "dísz". Még olyan hülyeségeket is hallottam, hogy a sört komlóból főzik. Hát nem. A sört gabonából főzik és semmi egyébből. A komló olyan, mint a fokhagyma a kolbászban. Valószínűleg gyilkosság lenne kihagyni, de attól még a kolbászt disznóhúsból készítik, és fokhagyma nélkül is teljesen finom tud lenni (másképpen fűszerezve, persze). A röhejes Neumarkt még odáig is elment, hogy a komlót nevezi meg söre egyetlen és legjobb feature-jének (egy bukaresti óriásplakáton láttam), amikor 99% biztos vagyok benne, hogy az a sör igazi komlót se látott soha, csak sürített, tablettázott fajtát.

Szóval ennyi így elöljáróban a cseh sörökhöz, kíváncsian várom őket, biztos vagyok benne, hogy ott sem minden a komlóról szól. Meg hát aztán minden párosítás kérdése, persze hogy karamellás fagyira rosszul esik a keserű... :D

Nem azonos a (már sajnos leginkább csak lexikonokbó ismert) mézsörrel (márc, mead, stb.), ez "csak" egy mézes (s egyéb) ízesítésű belga erős. Rendhagyó, kedves, méz-színű címkéje van, rajta egy stilizált - meg fogsz lepődni - barbárral, karcsú 3,3 decis üvegben osztogatják, sajnos, pénzért. Amit viszont megér, főleg ha elkapsz valami leárazást (nekem sikerült a múlt héten, muhaha). Egyedi ízvilágú, kellemes belga sör ez, ami a beígért jelleghez méltóan a nyomokban felbukkanó méz aromájával bővül, meg még egy-két rég régen használt aprósággal (ánizs). Kitöltéskor nem csap túl nagy habot, kellemesen opálos aranybarna színe van - mint a méznek. Elsőnek az ánizs és a komló kettőse csap meg, a méz csak később bukkan fel, de alaposan a garaton marad, sokáig tartó, lusta mellékízt kölcsönözve. Édeskés, de egyáltalán nem bántó. Kóstoláskor döbbensz rá: aha, ez egy lehetséges verzió! Az alkohol szinte alig érződik - csak majd később, főleg ha éhgyomorra isszuk :). Egyáltalán nem barbár ital, kifinomult ízlésűek is örömmel fogyaszthatják, pláne különleges alkalmakhoz, mint például egy jókora darab lépesméz ellopása a szomszéd méhészetből. Valószínűleg belga söröket messze elkerülő, barbár ízlésű csajunknak is bejön, kiskapuként szolgálva a merészebb kalandokhoz. Szóval garatra fel!

Kétségkívül a legfurcsább külcsínnel ellátott sör, amihez valaha szerencsém volt. Az egész (3,3 decis, karcsú) üveg be van vonva egy szürkésfehér anyaggal, nem látsz be rajta; a címke kék, rózsaszín elefántokkal (!) és egyéb furcsa állatkákkal: az egész inkább egy óvodásoknak forgalmazott pszichedelikus üdítőre hasonlít inkább, mint sörre. Az eléggé rosszul hangzó névről nem is beszélek (aki látott már igazi, remegő kezű alkoholistát, az tudja, miről van szó). A hátsó címke viszont megnyugtatja az embert: tripla főzésű (!) 8,5%-os, erős belga sörről van szó, amit egy kis, nagyon régi, Gent város melletti családi vállalkozás készít. Ezek a világos borostyánszínű sörök belga specialitások, legismertebb közülük errefelé talán a Duvel. A DT viszont kitöltéskor lepi meg az embert a legjobban: hatalmas, különálló szigetekként úszkálnak benne az élesztődarabok (és talán egy kevés maláta is?), semmilyen más sörhöz hasonló módon. Gyönyörű látvány, ahogy a borostyánszínű, áttetsző lében úszkálnak a kis huncutságok. Lefotóztam nektek, kattints ide. Erős habja van, de nagyon hamar eltűnik, csipkézetet is alig hagy, a szénsav viszont sokáig mozgásban tartja a szárazanyagot, ami így csak későre ülepszik le. Az íze is meglepő: elsőre dominál a kesernyés, érett komló, de mögötte máris ott van a fűszeres, narancsos-körtés-(házi)gyümölcsös íz. Fajtájához képest édeskés. Idegen, de mégis otthonos. Aztán előbújik az élesztő is, s nagyon szépen összeforr a komlóval s a gabonával, kellemes, eredeti utóíz marad a szádban. Azt kell mondanom, soha nem kóstoltam effélét. Ezen biza látszik a 357 éves tapasztalat, amit az üvegen hirdetnek. Az alkohol csak kendőzötten,  nem bántó módon van jelen (szagban és ízben is), de hamar meg lehet bódulni ettől a huncut kis elefántos sörtől. Mind a 8 és fél százalék direkt az agyba megy... áhá! Most már értem a nevét is, az elefántokat is, a pehelysúlyt, a pszichedeliát, mindent! Kurvajó! Még kérek!

A Csingdao egy gyenge, tömegeknek termelt kínai söröcske. Alulszénsavazott, gyenge habú, semmi csipkézetet nem hagy a poháron. Mérsékelten hűtve volt fogyasztva, 3,3 decis kis zöld üvegecskékből. A dizájn tetszetős, egy apró stilizált pagoda van rajta, s 1903 óta gyártják - hirdeti. A romániai forgalmazó szerint (amint az az ócskán ráragasztott öntapadón olvasható) tartalmaz némi rizset is, de ettől még nem tapasztaltam különlegesebb ízet, a szokásos "tavalyi szalma"-aromán kívül, a pótanyagtől valószínűleg csak olcsóbb lesz. Gyenge, "pischwasser" típusú lager, amit akár hazánkban is gyárthanának: import ugyan, de abszolút nem éri meg az árát (4 lej körül), ennél jobb söröket lehet kapni olcsóbban is. Hamar lefolyik, hamar kifolyik. Azért van rosszabb sör is, persze. Ha megkínálnak, elveszem, de magamtól egyhamar nem fogok ilyent vásárolni.