Mi sem jobb ennek a blognak "újrakezdéséhez", mint egy kis nosztalgia. A nyáron a vásárhelyi Félszigeten ez volt a Tuborg mellett a másik csapolt sör, természetesen inkább ezt ittam (illetve ennek a felvizezett, böfögtetősebb változatát) végig a fesztivál alatt. A minőségi sörökre hajazó, szűretlenként eladott, de másodrangú produkciók számára régóta tátongott egy hatalmas űr a romániai piacon, a kedves söröző közönség csipájának kinyílása és ízlésének formálódása egyre több sört hoz be az országba. Ilyen a Holsten búzaváltozata is, amit csapolva már régebb is lehetett kapni, de csak mostanában jelent meg üveges változatban pár szupermarket polcain. A Carlsberg gyártja, úgyhogy talán éppen annyira nem szar - gondoltam, és tényleg nem. Annyira nem...

Az átlagnál egy lehelletnyit sötétebb aranyszínű búzasör ez, nem halálos méretű habbal. Már kitöltéskor feltűnik, hogy szinte semennyi élesztő nincs az üveg alján - a zavaros jellege attól még megvan, de ez már árulkodik az olcsóságáról. Biza, nincs is ott a hefe- előtag a weizen szó előtt. Elsőre nem annyira édeskés, kellemesen búzaízű sörnek tűnik, de marad utána valami fémes utóíz, nem annyira átütő, mint a Valentinsé, de érződik. Hiába na, az ipar, az ipar. Tipikus licensz-sör, még a piros "imported" pántlika is gyanús. Az a gyanúm, hogy itt gyártják kicsiny kis országunkban... Kesernyésebb, mint a szokásos szűretlen búzasörök, nem rossz, de korántsem talál mindenféle kajához. Zsírosabb dolgokra csúszik jól, eléggé ésszerű dolog fesztiválok miccshez, flekkenhez, szalmapityókához árulni. Az ára viszont a minőséghez képest pofátlanul nagy (5 lej és fölötte), ezen a pénzen lehet kapni (ha ügyesen megkeresi az ember) König Ludwigot, Lichert vagy valami rendes, igazi bajor sört. Mert ez még ha német is lenne, akkor is hamburgi lenne. Ami egy nagyon fasza város, csak nem Bajorország. Igazából megérdemelne talán három és fél kupakot is, mert azért annyira nem rossz, de csak ha majd kevésbé pimasz áron adják. Majd a nyáron... vagy majd ha fagy.

Mindig szoktam panaszkodni, hogy mekkora rohadt nagy piaci űr tátong Romániában a lagernél kicsit is különlegesebb sörfajták terén. Pl. szűretlen búzasört is külföldről kell importálni, nincs itthon rendes gyártója. Ami lehet, hogy nem baj, mert amúgy is a bajor sörök az igaziak - de lehet, hogy a nép jobban tódulna egy jobbacska hazai gyártmányú búzasörre, ami fele- vagy negyedannyiba kerül, mint egy Paulaner. A belga multihoz tartozó Bergenbier volt az első, amelyik úgy tűnik, hogy lecsapott erre a piaci űrre és egyből bele is rondított egy olcsó, fémpalackos sörrel. Számomra ez újdonság volt, ma láttam meg egy bevásárlóközpontban, nem is nagyon nézem a román polcokat, de ezt a külföldi sörök közé szúrták be, aszontam, ezt muszáj kipróbálni, mert nemigen vannak hazai gyártású szűretlen búzasörök (A MaDonnát leszámítva, de az annyira alulmarketingolt, hogy csak egy helyen kapni). Két és fél lejnél valamivel drágább, biztosan hamarosan elterjed mindenfele, ahol az illető cég söreit (Beck's stb) lehet kapni.

Nos, akkor kezdjük kívülről. A Bergenbier mindig is a focirajongó, kangörcsös (vagy inkább görcsösen kan) sörivókat próbálta megszólítani, az igazi fehérmajós, tévé előtt izzadó románokat. Ez a sör is ilyen kiszerelésű, de hálistennek nincsenek rajta focilabdák, csak a jó öreg kommunista címerből ismerős búzakalászok a harsány "Új! Új! Új!" szalagcím alatt. A palackdizájn-teszten elsőre átmegy, de van rajta néhány viccces szöveg, látszik, hogy a gyártó egy szűz területet próbál megismertetni az alsóérlelésű ászoksörökön szocializálódott jómunkásemberekkel, ezért magyarázkodó prózát rakott a dobozra. Lefordítom: "Tudjuk, hogy a férfiak szeretik a szűretlen dolgokat, amik épp annyira autentikusak, mint ők maguk. Épp ezért egy több évszázados tradícióra támaszkodva megalkottuk a Bergenbier Szűretlen Búzasört - egy italt, ami a fehérsör autentikus ízét hordozza. A búzamaláta, árpa és komló kombinációja e sörnek egy gazdag ízvilágot és egyedi színt kölcsönöz. A teljes élvezethez hűtsd 4 Celsius fokra." Na, erre mondják nálunk, hogy kiöltözött, mint Szaros Pista az esküvőjén. Arra is figyelmeztetnek, hogy élesztő-lerakódásokat tartalmaz és pasztőrözött, valamint van benne koreánder (ez a leírásban árulkodó "fehérsör" kifejezés mellett ismét a belga jellegre utal a bajor helyett) és khm... pektin...

Na kérem, maga a sör. Már kitöltéskor, a nagyon sűrű habból és a sápadt színből bebizonyosodik addigi gyanúm, hogy ez bizony leginkább belga witbier. Masszív élesztő- és koreánderillat árad belőle. A hefeweizen-pohárban még jócskán buborékozik valami (eltévedt élesztő?), ami szintén kellemes meglepetés. Belekóstoláskor viszont azonnal megszületik a verdiktum: ez biza a szegényember Hoegaardenje. Próbálja azt utánozni, de karakter nélküli, erősen vizezett, löttyjellegű sör marad. Édeskés, némi gyümölcsös íz, alig érezhető keserűséggel. Salakos, híg utóíz marad a szánkban. Pischwasser, ahogy az öregek mondják nálunk a meleg sörre. Nem mondom, nem kell pisztolyt tegyenek a fejemhez, hogy megigyam, de jószántamból nemigen költenék rá pénzt. A nemrég recenzált MaDonna se túl jó, de  legalább stílusosan, belgásan csinálják, kinézetben és ízben egyaránt. Azt kell mondjam, hogy a Bergenbier márkanév nem hazudtolta meg magát. Szar.

A Kaiserdom cég vaskos, egylitres (!) pléhdobozait egyre több helyen lehet látni itthon, valamiért úgy tűnik, a férfiaknak is imponál a méret. Sajnos, a mennyiség ezesetben nem csap át minőségbe. Egy misét ugyan megér méretes bádogja miatt (ritkán, esős, ködös napokon nálam is fel-fel bukkan a hűtőben), de ígyencfalatokat kár lenne ezzel meglocsolni. Esetemben ez történt, finom bundáscsirkét temettem alája -- amúgy még passzolt volna is, de a szűretlen búzasörök élesztős-édeskés nemes íze itt hígabbacska verzióban jelentkezik, az elvárt szegfűzeges-gyümölcskert-buké helyett csak némi plusz gyári szénsavat kapunk, aminek a habja hamar elillan, alig hagyva némi csipkét maga után. Épp egy leheletnyit kesernyésebb az átlag búzasörnél, erősen vizezett, nagyon halvány színű, testetlen tömeglötty. Már az is gyanús, hogy a szokásos Reinheitsgebot-maszlag is lemaradt róla némi kínai meg román szöveg javára; a címkén hirdetett 293 év tapasztalat nem igazán látszik. Azért még persze nem épp olyan rossz: ha ingyen van, elfogadom (sőt, meg is köszönöm), de ennyi pénzért (literje ~ 10-11 lej) kis ügyességgel igazi, üveges búzát is kapunk, a kellő élesztő-szedimentummal. S ugyanebben a dobozos kategóriában akkor már inkább a nemrég tárgyalt Valentinst ajánlom a nagyérdeműnek, olcsóbb, s picivel jobb is. Szóval erre nem érdemes pazarolni, nevét ugyan a bambergi (német-római) császári dómról kapta, de korántsem császári sör... köznépi inkább.

Az ajándékba (Magyarországon kapható, itt nem) kapott három belga sör közül az egyik. Tradicionális kicsi dundi 3,3 decis üvegecskében van, elég ronda címkével, viszont zászlócskával jelzi, hogy ez bizony belga sör, ráadásul az én példányomon még az is büszkén kihirdettetik, hogy a 2009-es WBA-n a világ legjobb búzasöre díjat nyerte. Mint kiderült, a sör névadója egy királynő: Blanche néni a most Belgiumhoz tartozó Namur őrgrófságban született, Magnus Eriksson svéd és norvég király felesége volt. Még a szójátékot is megfejtettem: szó szerint namuri fehéret jelent, ugyebár, és tényleg Namurban gyártott witbier-ről van szó. A hölgy kinyitásakor máris érződik az a rózsás-gyümölcsös illat, ami a fehér belgák sajátja, a nálunk ismertebbek közül a Hoegaardennel áll rokonságban. Szép, aprószemű, nagyon lassan lohadó habkoronája van, sűrű csipkézetet hagy az üvegen. Némi élesztő is akad az üveg alján, feltűnő, hogy sokkal barnásabb, mint maga a sör, ami tényleg szinte fehér, opálos, zavaros. Az első reakció az a gyümölcsös jelleg - mintha valami egzotikus, bódító üdítőt inna az ember (de természetesen semmi pótanyag nincs benne). Szalonnára, hagymára, kolbászra ittam rá, rettentő jól csúszik, el tudom képzelni, hogy valami zsíros sajttal, édeskésebb mártással lehetne jól párosítani. A komló alig érződik, csak utóízként marad meg egy kevés kesernyésség, végig dominál a gyümölcsös, citromos, szerecsendiós(!!) jelleg. Nem túl szénsavas, de nagyon friss érzés inni. Azt, hogy tényleg ez lenne a világ legjobb "búzasöre", nem tudom, talán túlzás, de mindenképpen karakteresebb, mint a nálunk minden sarkon elérhető testvére, a Hoegaarden, s finomka íze igazán passzol női nevéhez. Nem mondanék nemet még egy üvegre, hamar elillant.