A haverok tudják: gyakran szoktam mondogani, hogy a barna Silva az egyetlen román sör, amit nem szégyellek, azaz "üti a normát". Ez az állítás két oldalról is sántít: egyrészt éppen annyira nem jó sör ez, főleg a belepakolt pótanyagok miatt (töröbúza, értsd: kukorica, és még ki tudja mi!), amitől mennyiségi bevitel után (sajnos, tapasztaltam) másnap egész egyszerűen fáj a fejed. Másrészt pedig azóta előrukkolt az Ursus is a saját barnasörével, ami édeskésebb, nem annyira karakteres, mint ez, de azért nem rossz (meg aztán a Hargita, kérlekszépen, hát azt exportálni kellene :D). Viccet félretéve, a román sörökben tényleg lapul valami sunyiság, amit nem ír ki még a naahagy dél-afrikai konszern se, és tényleg nem túl jó a fejnek (pl. bajor társaikkal ellentétben). Szóval román sörökkel csak csínján, de tényleg (és román sör alatt értem az itt termelt Tuborgot, stb is, nagyrészükben mind van kukorica). Ja, és megfizethető az ára, bár ennyi előnye legyen, ha román (a vicc az, hogy az üveges változathoz most is nehéz hozzáférni, könnyebben kapsz Paulanert).

Konkrétan a barna Silváról: sokáig az egyetlen itthoni sör volt, ami nem azt az egyen-pilsner-utánzat világot hozta, amit a sörök 99%-a. Ezeknek a söröknek a nagyrészét mára megvette valamelyik multi, és feltupírozta (értsd: elbaszták). A barna Silva (van "szőke" verziója is) az egyik kivétel, nagyjából megmaradt a régi recept, amennyire meg tudom állapítani. Szászrégenben gyártották, valami majdnem azt mondatja velem, hogy "igazi" szász sör, de hát tudjuk, hogy ez illúzió (most pláne: lehet, hogy nem is ott gyártják már). Kitöltéskor meglepően habos, de hamar elül, csak egy vékony réteget hagy maga után. A színe nem annyira tipikusan schwarz, inkább nagyon sötét vörösesbarna. Kóstoláskor egyből a karakteres, pörkölt mogyorós, de inkább diós jelleg csap meg. Nagyon talál a színéhez, kellemesen rejti a komlót, így nem lesz túl keserű a sör. Csak az utóíz győz meg, hogy ez bizony sajnos román sör: kesernyés, kellemetlen, így egyből utókortyolásra késztet (jó stratégia...) Sajnos, az alkholt nem tudták ugyanolyan jól maszkolni, mint a belga mesterek, így kicsit érződik (valószínűleg majd a lehelletünkön is), de egyáltalán nem bántó. Csak jópár korty után jelennek meg édeskésebb, gesztenyés, árpás ízek. Nem lehet túl gyorsan inni, de nem is érdemes, higgyétek el -- pedig a szénsav nem tart sokat benne (ami utólagos szénsavazásra utal). Kellemes sör, főleg így télire (augusztusi építkezéshez semmiképp se ajánlom), de semmi extra. Kínai kajákhoz, szószos dolgokhoz jól megy, tényleg nem szégyellném megkóstoltatni valami jobbhoz szokott nyugai népségekkel sem (nem a dobozost, hanem az üvegest!!). Ha román sör, akkor ez.