Kedves testvérkém, Hajnika megjárta magát Dortmundban és környékén (valami futóversenyen), és sikerült felcsempésznie a repülőre ezt a nagyon fájin kis barnasört. Amikor megláttam rajta a "landbier" (amit én földi-, vidéki- vagy parasztsörnek fordítok legszívesebben), már tudtam, hogy imádni fogom. Ezt a kellemes előérzetet erősítette az édi kis üveg, valamint a "divatba" itt is egyre inkább visszatérő cuppanós dugó. A hátsó felirat büszkén hirdeti, hogy ez biza egy münsteri eredetiség (Münsterland a híres-nevezetes, nagyobb értelemben vett porosz Vesztfália egyik része), elöl pedig egy nem túl csicsás rajz (valószínűleg) magáról a serfőzdéről. A feliratból az is kiderül, hogy a Pott család már 1769 óta űzi a kézműves söripart, valamint hogy ez a sör alsó érlelésű és a sörtisztasági törvényt is betartja.

Kedélyes méretű habbal rendelkező vörösesbarna, korántsem olyan sötét, mint amire számítottam. Az első korty domináns íze a komló, de hamarosan jelentkezik a pörkölt maláta, nagyon korrekt. Kesernyés dióra emlékeztet. A baksörökre emlékeztet, de nem annyira édes, parasztosabb. Egyszerű, de finom íz, mindennapi használatra. Egy kiegyensúlyozott sör, ha fogalmazhatok így. Nem egy világklasszis, de ilyenkor jut mindig eszembe, hogy rossz helyre születtem...

Ezt a sörritkaságot Stanik Bencétől kaptam, aki szépen megjárta magát a világban, és a sörblogot ismervén meglepett egy... na hovavalósi? Réunioni sörrel! Ilyent tényleg nem fogok mindennap inni, úgyhogy sokáig halogattam, nem akartam egyből legurítani ezt az egyetlen üveget. Megjárta Lisznyót is, aztán csak visszahoztam Kolozsvárra, de most már nem bírtam, mert a hagymakarikák nagyon kívánták a nedvességet. Úgyhogy itt vannak a benyomásaim röviden erről a konyaknevű sörről.

Már az üveg is formabontó, ilyent nemigen látni semerre, sem a belga hasasra nem hasonlít, sem a németes karcsúakra. Egy duci, de has nélküli, 0.3 litres, egyenes üvegben van, a formája (és főleg a logó miatt) először gyömbér- vagy gyereksörnek tűnik. Apropó, logó: néztem, hogy mi is lehet ez a pelikánforma címerállat, de aztán az üveg hátán levő francia szöveget valamennyire dekodifikálgatván rájöttem, hogy ez bizony egy DODÓ! :D Saint-Denis-ben, a sziget "fővárosában" gyártják, s ha jól értettem, isszák Mauritiuson meg Magadaszkáron is. Egy ennyire édi sört nem lehet nem szeretni, úgyhogy magabiztosan bontottam ki (azt írja, hogy 1962 óta létezik ez a márka, és a sziget féjvörit söre). Jobb híján egy Zwettleres pohárba töltöttem ki, alig volt némi habja, s az is hamar elillant. Ami csak egyet jelent: testetlen, nem túl szénsavas nyári sört. És tényleg. Kellemes, "burjános" ászoksör, sötétes-aranyos szőke-szalmaszínnel, semleges illattal. Nem túl kesernyés, alig érződik a komló, inkább édeskés, de a gabona sem kifejezetten jellegzetes benne. Erről elhiszem, hogy a dögmeleg trópusi (jól mondom? vagy egyenlítői?) éghajlaton, jól behűtve jólesik. Sok jellege nincsen, nem egy kiugró különlegesség, de határozottan kellemes. Kicsit az itthoni Hargitára emlékeztet (nem annyira keserű), de persze némivel (nem sokkal) nemesebb annál. Szóval, ha Reunionban találok járni, akkor tudom, mit igyak. Köszi Bencének, és ha valaki furcsa helyen jár hazahoz nekem egy helyi sört, azt igencsak meghálálom!

Mit ad isten, Szebenben is gyártanak sört. Az (erdélyi) német (szász) kultúrát istenítő ember (mint pl. jómagam) ennek a hírnek akár örülni is tudna. De nem fog. A kolozsvári Sorában figyeltem fel erre a vidáman giccses címkével ellátott sörre. A "borítón" egy Windows-háttérnek is beillő tájkép előtt aranylik egy pohár habos sör, a keretben még némi gabona és komló is találtatik, valamint egy cím: Trei stejari, azaz Három cserefa (ha politikailag korrektek akarunk lenni, akkor legyen inkább tölgy). A csehovi címezet eredete után kutatva megtaláltam a gyártó honlapját, miszerint német alapítású főzdéről van szó, Drei Eichen névvel. Érdekes, hogyan használják ki a Szebenben és környékén lévő szász hagyatékot a demográfiailag győztes románok, egy évig Hermannstadt még Európa kulturális fővárosa is volt (kíváncsi vagyok, mennyire kell kihaljon a magyarság Erdélyből, hogy a történelmét büszkén fel lehessen karolni, mint a szászokét).

A címke büszkén hirdeti: Nagyszeben, 1889. Kitöltöm egy frissen lopott Kartauser-pohárba. Hagyományos szalmaszínű ászoksör, alig látható habbal. Amikor belekóstolok, rájövök, mi a turpisság: ez a sör tényleg 1889-ből maradt meg. De konkrétan. Most szedték elő. Állott, savanyú íz, kínosan kesernyés komlójelleg, lomhán felszaladó buborékok, minden jelleg nélkül. Nem volt könnyű dolga, az szent: túróra, hagymára, tepertyűre, és két darab kiváló dortmundi DAB-ra ittam meg, nyomtatásként. De az az érzésem, hogy önmagában sem futna messzire. Nem csodálkozom, hogy mindeddig nem találkoztam a szebeni gyár termékeivel, ez a sör egy gyenge, jellegtelen, olcsó vízizű szar. Esküszöm, echte furcsa! Tipikus munkássör, s ezzel nem akarom megsérteni a melósokat. Nehezen csúszik, szinte vakarja a garatot. Persze, el tudom képzelni, hogy egy dögmeleg nyári napon megigyak egy fél ládával az építkezésen, de ha már olcsó hazai, akkor inkább Hargita. Az 1,9 lejes akciós ár is túlzásnak tűnik. Kerülendő sör. Inkább látogassuk meg Szebent, üljünk be a sétálóutca egyik rendesebb sörözőjébe és igyunk meg egy import, méregdrága Franziskanert... vagy bármi mást. Hogy stílusosan egy mock-german szlenggel búcsúzzak: Pischwasser.

A Csingdao egy gyenge, tömegeknek termelt kínai söröcske. Alulszénsavazott, gyenge habú, semmi csipkézetet nem hagy a poháron. Mérsékelten hűtve volt fogyasztva, 3,3 decis kis zöld üvegecskékből. A dizájn tetszetős, egy apró stilizált pagoda van rajta, s 1903 óta gyártják - hirdeti. A romániai forgalmazó szerint (amint az az ócskán ráragasztott öntapadón olvasható) tartalmaz némi rizset is, de ettől még nem tapasztaltam különlegesebb ízet, a szokásos "tavalyi szalma"-aromán kívül, a pótanyagtől valószínűleg csak olcsóbb lesz. Gyenge, "pischwasser" típusú lager, amit akár hazánkban is gyárthanának: import ugyan, de abszolút nem éri meg az árát (4 lej körül), ennél jobb söröket lehet kapni olcsóbban is. Hamar lefolyik, hamar kifolyik. Azért van rosszabb sör is, persze. Ha megkínálnak, elveszem, de magamtól egyhamar nem fogok ilyent vásárolni.