Marcika jóvoltából kaptam Temesvárról (van ott valami huncut német, aki ügyesen importálgat) egy bajor sörcsomagot. A Schneider főzdéről már régebb hallottam, de soha nem kóstoltam. Azzal reklámozzák magukat, hogy Bajorország legrégebbi, búzasörökre specializált főzdéje, szóval ezzel máris belopták magukat a szívembe. A csomagocskában a cég több sörrel is képviseltette magát, most ejisze nem írok mindegyikről, de erről a duplabak sörről (doppelbock) muszáj, mert irtó jó.

Sűrű, rubintos kávébarna, szinte viszkózus folyadék, bőkezű barnás habbal, méretes lerakódásokkal. Kinézetre, szagra akár belga termék is lehetne. Kóstolásra azonban egyből kiderül: ez biza bajor és nem is akármilyen. Édeskés, nem túlzásba vitt gyümölcs-jelleg, de semmi konkrét. Édes, friss kenyérre emlékeztető, de a sima barna búzáknál sokkal karakteresebb és alkoholosabb íz. Szinte harapnád! És harapod is... Nehezemre esik megfogalmazni az ízét, pedig irtó jó. Gabona, de a jó értelemben, datolya, ilyesmik. Ha valami tengelyen kéne elhelyezzem, akkor a belga dubbelek és a dunkelweizenek között lenne. Szóval a két tökéletes véglet között. A gyár másik söre, a "hetes csap" vollweizenje is jó, de ennyire nem volt izgalmas (az ötös nem jött be egyáltalán). Ez viszont egy kifejezetten nagyszerű sör, kellemesen kesernyés utóízzel, sok-sok szárazanyaggal. És hát a németek nem szívbajosak, mint a belgák: míg ott standard az ilyen erős sörökhöz (meg mindenhez) a kis üveg, Bajorisztánban félliterben árulják, mint mindent. Úgyhogy ebből egy este maximum kettőt, de tényleg, mert hanem hamar alulról szagoljuk az ibolyát. De ki tudja, ha szépecske az az Ibolya...