Kedves testvérkém, Hajnika megjárta magát Dortmundban és környékén (valami futóversenyen), és sikerült felcsempésznie a repülőre ezt a nagyon fájin kis barnasört. Amikor megláttam rajta a "landbier" (amit én földi-, vidéki- vagy parasztsörnek fordítok legszívesebben), már tudtam, hogy imádni fogom. Ezt a kellemes előérzetet erősítette az édi kis üveg, valamint a "divatba" itt is egyre inkább visszatérő cuppanós dugó. A hátsó felirat büszkén hirdeti, hogy ez biza egy münsteri eredetiség (Münsterland a híres-nevezetes, nagyobb értelemben vett porosz Vesztfália egyik része), elöl pedig egy nem túl csicsás rajz (valószínűleg) magáról a serfőzdéről. A feliratból az is kiderül, hogy a Pott család már 1769 óta űzi a kézműves söripart, valamint hogy ez a sör alsó érlelésű és a sörtisztasági törvényt is betartja.

Kedélyes méretű habbal rendelkező vörösesbarna, korántsem olyan sötét, mint amire számítottam. Az első korty domináns íze a komló, de hamarosan jelentkezik a pörkölt maláta, nagyon korrekt. Kesernyés dióra emlékeztet. A baksörökre emlékeztet, de nem annyira édes, parasztosabb. Egyszerű, de finom íz, mindennapi használatra. Egy kiegyensúlyozott sör, ha fogalmazhatok így. Nem egy világklasszis, de ilyenkor jut mindig eszembe, hogy rossz helyre születtem...

Nemcsak szar sört vásároltam Magyarországon, hanem kivételesen finomat is. Már régóta meg akartam kóstolni a Corsendonk apátság termékét, jókat hallottam róla. Nos, a Corsendonk nem igazán apátság, hanem igazából perjelség. Ha nem érted, nézz utána. Mindenesetre az üveg formaterve és látványa az egyik legszimpatikusabb, legminimalistább az általam látottak közül: nem ragasztott papír, hanem direkt az üvegre negatívban nyomtatott kép Szűz Máriával és a Bébijézussal, "természetesen" 0,33 litres, de nem a dundi belga fajtából, hanem karcsú üvegből. Úgy tudom, ebből van becsületes, 0,75 litres verzió is, s csak szólok, hogy lassan közeleg a születésnapom. Nos, a flamand Corsendonk a középkor vége óta létezett egész az 1700-as évek végéig, amikor megszüntették, majd jó kis hiátus után, kb. születésem óta (trivia!) elkezdték használni marketingnek a perjelség nevét sörforgalmazásra. Állítólag a sörök maguk nem itt főződnek sajnos, pl. konkrétan az Agnust ugyanaz a cég főzi, amelyik a kiváló Blanche de Namurt. Ami nem feltétlen baj.

Apátsági serlegbe töltve szép, bőséges, de hamar apadó, szappanhab-szerű koronája van. Egy árnyalatt sötétebb szalma a színe, az üveg alján még jócskán marad élesztő - ez is az üvegben fejezi be az érést. Az első, ami megüt kóstoláskor, az a finom citrusos-gyümölcsös íz, ami a tripelek sajátja. Nem annyira testes, mint nagyobb testvéreik, de kellően szénsavas, üde sör. A kesernyésség csak később, pár korty után bújik belő. Az alkohol kellő módon bújtatva van, nem bántó. Keserű komlóízt hagy a garaton, meg még valami alig érezhető mellékízt (sajnos, nem tüntetik fel, milyen adalékanyaggal ízesítik). Kicsit kár, hogy nálunkfelé nem kapni, kíváncsi vagyok, mennyit kéne lepengetni érte. Mert ugyan nagyon rendben van ez a sör, de ezért a pénzért már szinte lehet Chimay-t vagy valami igazán királyit venni. Persze, indulásból veri a mezei Lefféket meg efféléket, de nem ez a sör fogja visszahozni Krisztus urunkat a keresztről.

A direkte Belgiumból kapott extra-szpesöl csomag másik eléggé várt darabja, sok jót olvastam erről a sörről, a Steenberge-sörgyár nagyon sokféle sört gyárt, az egyik legsokoldalúbb főzde, több közt a remélhetőleg hamarosan megkóstolandó Piraat és Gulden Draak is ott készül. Teljesen atipikus, kellemes, minimál címkéje van, rajta egy pelikánnal (vagy gólyával)? Sűrű, duzzadt habú rőtbarna sör, Chimay-es pohárba töltve kitűnően "viselkedik", szinte teljesen szabályos csipkét hagy. Már szaga is pezsdítő, édeskés. És valóban, az íze is az egyik legfrissebb a belga nedűk közül, az átlagnál jóval szénsavasabb, ami jól elnyomja a tipikus dubbel-alkoholszintet (7%). Édeskés, de nem is annyira gyümölcsös, inkább süteményre, finom, lightosan fűszerezett kakaóra, sült héjú pityókás házikenyér-héjra emlékeztet. Nem harsány, de határozottan kellemes ízű, a trappisták között is simán megállná a helyét, van olyan jó mint a Westmalle. Kicsit lelkifurdalásom is van hogy csupa finom sörről írok. Majd a nyáron jön a sok, építkezéshez ládaszámra vásárolt lötty, ne féljetek :D

Marcika jóvoltából kaptam Temesvárról (van ott valami huncut német, aki ügyesen importálgat) egy bajor sörcsomagot. A Schneider főzdéről már régebb hallottam, de soha nem kóstoltam. Azzal reklámozzák magukat, hogy Bajorország legrégebbi, búzasörökre specializált főzdéje, szóval ezzel máris belopták magukat a szívembe. A csomagocskában a cég több sörrel is képviseltette magát, most ejisze nem írok mindegyikről, de erről a duplabak sörről (doppelbock) muszáj, mert irtó jó.

Sűrű, rubintos kávébarna, szinte viszkózus folyadék, bőkezű barnás habbal, méretes lerakódásokkal. Kinézetre, szagra akár belga termék is lehetne. Kóstolásra azonban egyből kiderül: ez biza bajor és nem is akármilyen. Édeskés, nem túlzásba vitt gyümölcs-jelleg, de semmi konkrét. Édes, friss kenyérre emlékeztető, de a sima barna búzáknál sokkal karakteresebb és alkoholosabb íz. Szinte harapnád! És harapod is... Nehezemre esik megfogalmazni az ízét, pedig irtó jó. Gabona, de a jó értelemben, datolya, ilyesmik. Ha valami tengelyen kéne elhelyezzem, akkor a belga dubbelek és a dunkelweizenek között lenne. Szóval a két tökéletes véglet között. A gyár másik söre, a "hetes csap" vollweizenje is jó, de ennyire nem volt izgalmas (az ötös nem jött be egyáltalán). Ez viszont egy kifejezetten nagyszerű sör, kellemesen kesernyés utóízzel, sok-sok szárazanyaggal. És hát a németek nem szívbajosak, mint a belgák: míg ott standard az ilyen erős sörökhöz (meg mindenhez) a kis üveg, Bajorisztánban félliterben árulják, mint mindent. Úgyhogy ebből egy este maximum kettőt, de tényleg, mert hanem hamar alulról szagoljuk az ibolyát. De ki tudja, ha szépecske az az Ibolya...

A belgiumi ajándékcsomag egyik leginkább várt söre, ezzel a 7 trappista sörgyárból négy ki van pipálva. A rochefort-i (ejtsd rosfór) apátok (a chimay-iekhez hasonlóan) háromféle sört főznek, ezeket viszont nem annyira színekkel, mint számokkal jelölik. A dubbel a 6-os, a tripel a 8-as és ez a most kóstolt sör, a legerősebb, a tízes számot viseli - ami viszont nem egyezik meg az alkoholszinttel, ugyanis ez szinte 11 és fél fokos, ezzel az egyik legerősebb létező sör, a főzés jellegét tekintve ezért quadrupelnek aposztrofálják. Szóval nem egy hétköznapi lötty, az biztos. A címkéje egyszerű, szimpatikus, s kiderül róla, hogy a hagyományos összetevők mellett van benne az ilyen erős apátságiaktól megszokott pótcukor (valahogy el kell jutni addig a 11,3%-ig!) és ami furább: malátázatlan (csírázatlan) gabonák.

A szintén most kapott Chimay-es serlegbe kitöltve az első, ami nyilvánvaló a hatalmas mennyiségű szárazanyag, ami az üveg alján várja a jókedvű sörivót. Arra tippelek, hogy a német söröktől eltérően ez nem(csak) élesztő, hanem azok a bizonyos gabonák. Sűrű, viszkózus csokoládnak tűnik, nem túlzott habbal. S amikor beleharapsz a habba, akkor tölt el a boldogság: csokoládé, de méginkább az aprószemű kékszőlő, amit annyira szeretünk ősszel kiszívni a héjából. Nagyon édes, nagyon gyümölcsös, nagyon nehéz, de mégis iható. Ilyen megmagyarázhatatlanul finom fűszeres szőlőízt még egyetlen sörnél sem éreztem. Szőlő! Lecsúszás után némi kávés, pörköltebb kesernyésség marad a szádban és ha sokat nyámmogsz rajta, előbukkan az alkohol is - ez már bor erősségű ital, úgyhogy csínján vele. Egészségemre, köszönöm szépen és boldog szülinapot nekem. Nagyszerű ital ez, ott a helye a Sörök Pantheonjában. S ha valaki adományozna egyet ugyanezen apátok 8-as számozású (9,2%-os) söréből a blog számára, szívesen elfogadom :)

A weihenstephani söröket a világ legrégebbi sörfőzdéje címkével árulják, angolul még a kicsit pofátlan The Origin of Beer alcímet is rárakták. Ez a pimasz marketing akár fel is háboríthatná a jóembert, de a felháborodás csak az első kortyig tart. Ez a sör ugyanis, prohibitív ára ellenére (a legdrágább búzasör, ami kicsinykis hazácskánkban kapható) tényleg mestermunka. Szóval, tényleg cefetül jó ez a barna búzasör. Szép, gesztenyebarna színű nedű, gyantaillatú, királyi, aprószemű habbal rendelkezik. Jól lötyögtessük ki az élesztőt az aljáról - van amit, és finom. Az első érzésed az, hogy selymet iszol. A sör még mindig él, ahogy lefolyik a torkodon, kellően szénsavas és kellemesen csiklant mindent, amit ér. Kevéske gyümölcs, pörkölt gesztenye és dió, sőt, rózsa, sárgadinnye-aromák. Az olcsóbb búzasörök keletlen kenyeres íze sehol sincs. Csak lassan, szépen. Ne igyuk: nyalogassuk. Semmilyen íz nincs túlsúlyban, teljesen kiegyensúlyozott. Nem is evilági ez a nedű. Egy nagyon kevés komló, éppen mielőtt lecsurranna, de amúgy semmi másra nem emlékeztet, tényleg nagyon egyedi sör. Abba is hagyom, mert csak ódákat tudok zengeni róla, az meg hogy néz ki. Tényleg ki kell próbálni, még a nagyon búza-szkeptikusokat is meg tudja győzni szerintem. Fejedelmi sör, 100%-os, s fehér ("sima") testvére is nagyon jó, majd egyszer azt is. Na, ezt überelje valaki... a Chimay mellett ez az igazi lakatlanszigetrevivős nedű. Ja, és a világ legrégibb sörfőzdéje-duma úgy tűnik, helytálló. De már nem is érdekel...

Az Emőkétől ajándékba kapott három belga sör közül az utolsó. Ugyanaz gyártja, mint amelyik a namuri fehéret, ugyanolyan kis bögyös 3,3 decis üvegecskében is van. Ha apátsági sör, akkor vagy szent emberről, szent helyről vagy szent cselekedetről kell elnevezni. Ezt a sört Szent Benedek után keresztelték el (van egy ugyanilyen, csak világos testvére is), s ennek megfelelően egy csuhás apát van a színes, rajzfilmszerű címkén. Fájin. Kitöltéskor a tetején levő nagyszemű hab viszonylag hamar eltűnik a sötét, tetszetősen zavaros kávébarna nedűről, marad némi még mindig pezsgő apróság (üvegben érlelt ez is, teljesen). A csipkézete is tűnékeny, a habhoz hasonlóan, csak nyomokban marad fenn. Erős, tipikusan belga pörköltíz csap meg először, utána jelentkezik a barnasörök édeskés, csokoládés aromája. A gyümölcsös jelleg nem igazán markáns, helyette inkább némi kesernyés komló van, de nem zavaró. Lassan iható, nehéz, testes sör, viszont elképzelem, hogy édesebb dolgokhoz is lehet inni (én fuszujkára ittam, képzelhetitek). Az amúgy is markáns pergelt íz lecsúszás után is megmarad (a ráragasztott magyar címke szerint természetes ízesítők is vannak benne). Sajnos, az "apátoknak" ezúttal nem sikerült olyan jól maszkírozni az alkoholt, ami ha nem is dominánsan, de mindvégig ott liheg a maláta íze mögött. Nagyon finom sör, de nem hat revelációként, s csak sejtem, hogy annyira nem is olcsó (itt, sajnos, nem lehet ezt sem kapni). Öreges barnasör, nálunk kapható hasonló ízvilágú a barna Leffe. Bármikor elfogadnék még belőle :D

A kékcímkés Chimay (ejtsd: siméj) minden túlzás nélkül (az általam kóstoltak közül) az egyik (ha nem A) legjobb sör. A trappista szerzetesek sörei (mindössze hét kolostorban gyártják őket világszerte) amúgy is legendásak, s a belgákat még a bajor tisztasági törvény sem köti, mindenféle cseles pótanyagokkal olyanra tudják varázsolni folyékony mennyei mannájukat, hogy lepetézel tőle. A Chimay kapható Romániában is (van még piros és sárga), de nem túl sok helyen (valószínűleg prohibitív ára miatt), viszont egy nagy lottónyereménnyel hosszú év(tized)ekre előre be lehet spájzolni belőle - a leghosszabban pincéztethető, érlelhető sörök közé tartozik, aszondják, még nemesedik is az íze. Nekem a háromnegyed litres, pezsgősüvegre emlékeztető, parafadugós "Grande Réserve" változathoz volt szerencsém, egyetlenegyszer. Ezt a bejegyzést azért is írom meg most, mert ki tudja, mikor fogom még egyszer megkóstolni ezt a zseniális sört. Van még kis 3,3 decis és másfél litres (!) változata is, utóbbit nem láttam errefelé. Erőssége ellenére nagyon iható, sötétvöröses-barnás sör. A magas alkoholszint (főzés előtt előre cukrozzák) alig érződik, ezért nagyon alattomos tud lenni. A komló nem tolakodó, helyette finom gyümölcsös-szerecsendiós-fűszeres ízek lepik meg az embert, egy egész virágoskertnyi friss-édes aromával, még némi élesztő is megbújik valahol mélyen (természetesen pasztőrizálatlan, felső érlelésű sör ez is). A pörkölt maláta is jól érvényesül, férfias ízt ad a sörnek, az egyik legkomplexebb ízvilágú nedű, amihez szerencsém volt. Állítólag negyvenéves példányok is akadnak még belőle jobbacska pincékben. Hátha még (szülinap, karácsony, sátoros ünnepek, világvége) lesz alkalmam megkóstolni, akkor esetleg updatelem ezt a bejegyzést...