Még régebb tették szóvá a búza-Bergenbieres bejegyzésnél, hogy ugyanaz lehet a marketingese, mint ennek a sörnek. Nos, nemcsak a marketinges volt ugyanaz, hanem az egész sör cakkompakk. Egy az egyben. Ugyanaz a rohadt multicég gyártja mindkettőt (hogy létezik, hogy ezek mindent fel tudnak vásárolni?). Úgyhogy ami vonatkozik arra, az vonatkozik erre is. Annyi a különbség, hogy ezt üveges változatban teszteltem (legutóbbi pesti tartózkodásomkor vásároltam a Filmszemle alatt), de ez sokat nem oszt vagy szoroz. A szemtelenül hígított witbier-íz, a koriander, minden stimmel... kivéve a csomagolást, a lovacskás Borsodi messze übereli a kitalálatlan, dizájnolatlan román változatot. De ettől az üveg tartalma nem lesz sokkal jobb. Nem túl kényes szűzlányoknak, katolikus papoknak, előrehaladott részegségi állapotban levőknek ajánlom.

Mi sem jobb ennek a blognak "újrakezdéséhez", mint egy kis nosztalgia. A nyáron a vásárhelyi Félszigeten ez volt a Tuborg mellett a másik csapolt sör, természetesen inkább ezt ittam (illetve ennek a felvizezett, böfögtetősebb változatát) végig a fesztivál alatt. A minőségi sörökre hajazó, szűretlenként eladott, de másodrangú produkciók számára régóta tátongott egy hatalmas űr a romániai piacon, a kedves söröző közönség csipájának kinyílása és ízlésének formálódása egyre több sört hoz be az országba. Ilyen a Holsten búzaváltozata is, amit csapolva már régebb is lehetett kapni, de csak mostanában jelent meg üveges változatban pár szupermarket polcain. A Carlsberg gyártja, úgyhogy talán éppen annyira nem szar - gondoltam, és tényleg nem. Annyira nem...

Az átlagnál egy lehelletnyit sötétebb aranyszínű búzasör ez, nem halálos méretű habbal. Már kitöltéskor feltűnik, hogy szinte semennyi élesztő nincs az üveg alján - a zavaros jellege attól még megvan, de ez már árulkodik az olcsóságáról. Biza, nincs is ott a hefe- előtag a weizen szó előtt. Elsőre nem annyira édeskés, kellemesen búzaízű sörnek tűnik, de marad utána valami fémes utóíz, nem annyira átütő, mint a Valentinsé, de érződik. Hiába na, az ipar, az ipar. Tipikus licensz-sör, még a piros "imported" pántlika is gyanús. Az a gyanúm, hogy itt gyártják kicsiny kis országunkban... Kesernyésebb, mint a szokásos szűretlen búzasörök, nem rossz, de korántsem talál mindenféle kajához. Zsírosabb dolgokra csúszik jól, eléggé ésszerű dolog fesztiválok miccshez, flekkenhez, szalmapityókához árulni. Az ára viszont a minőséghez képest pofátlanul nagy (5 lej és fölötte), ezen a pénzen lehet kapni (ha ügyesen megkeresi az ember) König Ludwigot, Lichert vagy valami rendes, igazi bajor sört. Mert ez még ha német is lenne, akkor is hamburgi lenne. Ami egy nagyon fasza város, csak nem Bajorország. Igazából megérdemelne talán három és fél kupakot is, mert azért annyira nem rossz, de csak ha majd kevésbé pimasz áron adják. Majd a nyáron... vagy majd ha fagy.

Mindig szoktam panaszkodni, hogy mekkora rohadt nagy piaci űr tátong Romániában a lagernél kicsit is különlegesebb sörfajták terén. Pl. szűretlen búzasört is külföldről kell importálni, nincs itthon rendes gyártója. Ami lehet, hogy nem baj, mert amúgy is a bajor sörök az igaziak - de lehet, hogy a nép jobban tódulna egy jobbacska hazai gyártmányú búzasörre, ami fele- vagy negyedannyiba kerül, mint egy Paulaner. A belga multihoz tartozó Bergenbier volt az első, amelyik úgy tűnik, hogy lecsapott erre a piaci űrre és egyből bele is rondított egy olcsó, fémpalackos sörrel. Számomra ez újdonság volt, ma láttam meg egy bevásárlóközpontban, nem is nagyon nézem a román polcokat, de ezt a külföldi sörök közé szúrták be, aszontam, ezt muszáj kipróbálni, mert nemigen vannak hazai gyártású szűretlen búzasörök (A MaDonnát leszámítva, de az annyira alulmarketingolt, hogy csak egy helyen kapni). Két és fél lejnél valamivel drágább, biztosan hamarosan elterjed mindenfele, ahol az illető cég söreit (Beck's stb) lehet kapni.

Nos, akkor kezdjük kívülről. A Bergenbier mindig is a focirajongó, kangörcsös (vagy inkább görcsösen kan) sörivókat próbálta megszólítani, az igazi fehérmajós, tévé előtt izzadó románokat. Ez a sör is ilyen kiszerelésű, de hálistennek nincsenek rajta focilabdák, csak a jó öreg kommunista címerből ismerős búzakalászok a harsány "Új! Új! Új!" szalagcím alatt. A palackdizájn-teszten elsőre átmegy, de van rajta néhány viccces szöveg, látszik, hogy a gyártó egy szűz területet próbál megismertetni az alsóérlelésű ászoksörökön szocializálódott jómunkásemberekkel, ezért magyarázkodó prózát rakott a dobozra. Lefordítom: "Tudjuk, hogy a férfiak szeretik a szűretlen dolgokat, amik épp annyira autentikusak, mint ők maguk. Épp ezért egy több évszázados tradícióra támaszkodva megalkottuk a Bergenbier Szűretlen Búzasört - egy italt, ami a fehérsör autentikus ízét hordozza. A búzamaláta, árpa és komló kombinációja e sörnek egy gazdag ízvilágot és egyedi színt kölcsönöz. A teljes élvezethez hűtsd 4 Celsius fokra." Na, erre mondják nálunk, hogy kiöltözött, mint Szaros Pista az esküvőjén. Arra is figyelmeztetnek, hogy élesztő-lerakódásokat tartalmaz és pasztőrözött, valamint van benne koreánder (ez a leírásban árulkodó "fehérsör" kifejezés mellett ismét a belga jellegre utal a bajor helyett) és khm... pektin...

Na kérem, maga a sör. Már kitöltéskor, a nagyon sűrű habból és a sápadt színből bebizonyosodik addigi gyanúm, hogy ez bizony leginkább belga witbier. Masszív élesztő- és koreánderillat árad belőle. A hefeweizen-pohárban még jócskán buborékozik valami (eltévedt élesztő?), ami szintén kellemes meglepetés. Belekóstoláskor viszont azonnal megszületik a verdiktum: ez biza a szegényember Hoegaardenje. Próbálja azt utánozni, de karakter nélküli, erősen vizezett, löttyjellegű sör marad. Édeskés, némi gyümölcsös íz, alig érezhető keserűséggel. Salakos, híg utóíz marad a szánkban. Pischwasser, ahogy az öregek mondják nálunk a meleg sörre. Nem mondom, nem kell pisztolyt tegyenek a fejemhez, hogy megigyam, de jószántamból nemigen költenék rá pénzt. A nemrég recenzált MaDonna se túl jó, de  legalább stílusosan, belgásan csinálják, kinézetben és ízben egyaránt. Azt kell mondjam, hogy a Bergenbier márkanév nem hazudtolta meg magát. Szar.

A nagyon figyelmesek érdekességre bukkanhatnak a Kauflandban (és csakis ott): egy román gyártmányú, belga típusú búzasörre! Az első masszív WTF után az ember elkezd utánaérdeklődni, s máris gyanús, hogy sehol máshol nem lehet kapni, sőt, a gyártó másféle sörét se lehet sehol látni, semmit se tudni róla. Aztán egy kis nyomozás után kiderül a turpisság: a belga Martens sörgyártó logója látható rajta, a cég pedig galaci és "Marten" a neve. Roppant érdekes, mitismondjak. Típusát tekintve belga fehérsör (witbier), értsd Hoegaarden és társaik. Az első gyanús dolog a címkén található: a büszkén hirdetett Vrancea-i forrásvíz és a sörhöz nélkülözhetetlen dolgok mellett tartalmaz "természetes aromákat", valamint "zavarosságfokozót" (agent de turbiditate: guma acacia). Igen, ahogyan olvasod. Mesterségesen érik el a zavarosságát. Ezt is megértük. A címke első felén amúgy egy söröspoharat tartó nőt ábrázoló grafika van, gondolom, ő lenne az a bizonyos MaDonna. A kérdés az, hogy miért pont ez a cég, miért pont Galac, miért ilyen alulmarketingelt, miért csak ezt az egy típust főzik?

Maga a sör tényleg kellően zavaros (hatott a belepakolt gumiarábikum), vizuálisan a nagyobb testvérekre emlékeztető sápadt-sárga sör, kicsi, de sűrű habbal, talán egy árnyalattal sötétebb, mint a standard. Az íze távolról hasonlít a Hoegaardenre, de sokkal savasabb, citromosabb, grapefruit-osabb, van egy Redd's-hez és egyéb olcsó szarokhoz hasonló fémes mellékíze. Túlságosan szénsavas, de éppen ezért friss sör, ámbár a túlzásba vitt (és mesterséges) édeskés gyümölcs-jelleg inkább a radler és társaihoz teszi hasonlóvá, mintsem az igazi belgákhoz. "Szukk", alkoholszintjében viszont igazi(nak tűnik). Méltányolandó az elképzelés, hogy Romániában nemcsak pilseni típusú lagert főzzünk a népnek, de a jellegtelenség kicsit visszavesz a lelkesedésből. Egy misét mindenképp megér, de a mesterséges adalékokat tudatosan kerülők (mint én) nem fogják nagy mennyiségben vásárolni.

A weihenstephani söröket a világ legrégebbi sörfőzdéje címkével árulják, angolul még a kicsit pofátlan The Origin of Beer alcímet is rárakták. Ez a pimasz marketing akár fel is háboríthatná a jóembert, de a felháborodás csak az első kortyig tart. Ez a sör ugyanis, prohibitív ára ellenére (a legdrágább búzasör, ami kicsinykis hazácskánkban kapható) tényleg mestermunka. Szóval, tényleg cefetül jó ez a barna búzasör. Szép, gesztenyebarna színű nedű, gyantaillatú, királyi, aprószemű habbal rendelkezik. Jól lötyögtessük ki az élesztőt az aljáról - van amit, és finom. Az első érzésed az, hogy selymet iszol. A sör még mindig él, ahogy lefolyik a torkodon, kellően szénsavas és kellemesen csiklant mindent, amit ér. Kevéske gyümölcs, pörkölt gesztenye és dió, sőt, rózsa, sárgadinnye-aromák. Az olcsóbb búzasörök keletlen kenyeres íze sehol sincs. Csak lassan, szépen. Ne igyuk: nyalogassuk. Semmilyen íz nincs túlsúlyban, teljesen kiegyensúlyozott. Nem is evilági ez a nedű. Egy nagyon kevés komló, éppen mielőtt lecsurranna, de amúgy semmi másra nem emlékeztet, tényleg nagyon egyedi sör. Abba is hagyom, mert csak ódákat tudok zengeni róla, az meg hogy néz ki. Tényleg ki kell próbálni, még a nagyon búza-szkeptikusokat is meg tudja győzni szerintem. Fejedelmi sör, 100%-os, s fehér ("sima") testvére is nagyon jó, majd egyszer azt is. Na, ezt überelje valaki... a Chimay mellett ez az igazi lakatlanszigetrevivős nedű. Ja, és a világ legrégibb sörfőzdéje-duma úgy tűnik, helytálló. De már nem is érdekel...

Mondhatni királyi sör: azon ritkaságok közül való, amelyek neve, címe, címere nem valamiféle homályosan behatárolható üzleti csel és sumákolás miatt az, ami, hanem tényleg a bajor királyi család egyik tagja, Luitpold herceg főzi. Érdekes figura ez a herceg: a Wittelsbach-ház több mint 700 éves serfőzési hagyományát támasztotta fel a Kaltenberg-kastély falai között. Nem ez az egyetlen sör, amit főznek ott, a hercegecske többek között saját magáról is elnevezett egyet (jó na, több régensherceg volt Luitpold névvel, de akkoris) -- nálunkfelé viszont csak ezt az egyet kapni. Kíváncsi vagyok, milyen lehet egy ősi királyi család élete 2011-ben... ülnek csendben és várják, hogy mikor fordul a történelem szekere, hogy aztán előlépjenek és visszakérjék a trónt? Mai mesénk hőse, Luitpold inkább dolgozik, sört főz (itt egy jó cikk erről), öröklődéses alapon (a mai cég az 1870-ben, éppen Németország egyesítése előtt alapított főzde jogutódja), de a trónra nem ő a várományos, hanem Max herceg. Érdekes történetek ezek, filmre valóak. Addigis pedig itt van ez a sör.

Máris kitűnik a többi, egyenszínű közül, rikító sárga címkéjével, amin diszítésnek a királyi család címere van, kicsiben pedig a (feltehetőleg a kaltenbergi) kastély látható. Ilyent is csak német sörön látni, de tény, hogy jól áll neki, minden sarokban ír valamit a sör királyi mivoltáról. Kitöltéskor a jellegzetes, finom kenyers erjedésillat csap meg, a folyadék haloványsárga, nagyon ködös, sűrű habbal, sűrű csipkézettel. Enyhén banános, zsemlés íze van, mintha hígabb lenne a legjobbakhoz viszonyítva, de a (talán túlzásba is vitt) élesztőíz hamar aláfesti az édeskés, gyümölcsös búzaízt. Komló, alkohol szinte egyáltalán nincs jelen, az utóíz sokáig a garaton maradó kenyérkés. Kicsit karakterességben sántít, viszont nagyon selymes, kortyolható, nem agyonszénsavazott. Nagyon kellemes kis sör, főleg pityókadús, fűszeres ételek után esik jól csitítani vele az égedelmet. Az élesztős, édeskés, tápláló, ómódi seritalok kedvelőinek (mint én), igazán nagyszerű élmény, még ha felül is lehet múlni, habár a második pohár vége felé kezd híggá válni az élmény, nem túl konzisztens. Melegen -- pardon: hidegen ajánlott! Vajon mi lenne ma Bismarck nélkül? Lehet, hogy Bajorország egy külön állam lenne, ahol az élénk sörturizmus tartaná fel a gazdaságot... ami részben így is van :D

A Kaiserdom cég vaskos, egylitres (!) pléhdobozait egyre több helyen lehet látni itthon, valamiért úgy tűnik, a férfiaknak is imponál a méret. Sajnos, a mennyiség ezesetben nem csap át minőségbe. Egy misét ugyan megér méretes bádogja miatt (ritkán, esős, ködös napokon nálam is fel-fel bukkan a hűtőben), de ígyencfalatokat kár lenne ezzel meglocsolni. Esetemben ez történt, finom bundáscsirkét temettem alája -- amúgy még passzolt volna is, de a szűretlen búzasörök élesztős-édeskés nemes íze itt hígabbacska verzióban jelentkezik, az elvárt szegfűzeges-gyümölcskert-buké helyett csak némi plusz gyári szénsavat kapunk, aminek a habja hamar elillan, alig hagyva némi csipkét maga után. Épp egy leheletnyit kesernyésebb az átlag búzasörnél, erősen vizezett, nagyon halvány színű, testetlen tömeglötty. Már az is gyanús, hogy a szokásos Reinheitsgebot-maszlag is lemaradt róla némi kínai meg román szöveg javára; a címkén hirdetett 293 év tapasztalat nem igazán látszik. Azért még persze nem épp olyan rossz: ha ingyen van, elfogadom (sőt, meg is köszönöm), de ennyi pénzért (literje ~ 10-11 lej) kis ügyességgel igazi, üveges búzát is kapunk, a kellő élesztő-szedimentummal. S ugyanebben a dobozos kategóriában akkor már inkább a nemrég tárgyalt Valentinst ajánlom a nagyérdeműnek, olcsóbb, s picivel jobb is. Szóval erre nem érdemes pazarolni, nevét ugyan a bambergi (német-római) császári dómról kapta, de korántsem császári sör... köznépi inkább.

Az ajándékba (Magyarországon kapható, itt nem) kapott három belga sör közül az egyik. Tradicionális kicsi dundi 3,3 decis üvegecskében van, elég ronda címkével, viszont zászlócskával jelzi, hogy ez bizony belga sör, ráadásul az én példányomon még az is büszkén kihirdettetik, hogy a 2009-es WBA-n a világ legjobb búzasöre díjat nyerte. Mint kiderült, a sör névadója egy királynő: Blanche néni a most Belgiumhoz tartozó Namur őrgrófságban született, Magnus Eriksson svéd és norvég király felesége volt. Még a szójátékot is megfejtettem: szó szerint namuri fehéret jelent, ugyebár, és tényleg Namurban gyártott witbier-ről van szó. A hölgy kinyitásakor máris érződik az a rózsás-gyümölcsös illat, ami a fehér belgák sajátja, a nálunk ismertebbek közül a Hoegaardennel áll rokonságban. Szép, aprószemű, nagyon lassan lohadó habkoronája van, sűrű csipkézetet hagy az üvegen. Némi élesztő is akad az üveg alján, feltűnő, hogy sokkal barnásabb, mint maga a sör, ami tényleg szinte fehér, opálos, zavaros. Az első reakció az a gyümölcsös jelleg - mintha valami egzotikus, bódító üdítőt inna az ember (de természetesen semmi pótanyag nincs benne). Szalonnára, hagymára, kolbászra ittam rá, rettentő jól csúszik, el tudom képzelni, hogy valami zsíros sajttal, édeskésebb mártással lehetne jól párosítani. A komló alig érződik, csak utóízként marad meg egy kevés kesernyésség, végig dominál a gyümölcsös, citromos, szerecsendiós(!!) jelleg. Nem túl szénsavas, de nagyon friss érzés inni. Azt, hogy tényleg ez lenne a világ legjobb "búzasöre", nem tudom, talán túlzás, de mindenképpen karakteresebb, mint a nálunk minden sarkon elérhető testvére, a Hoegaarden, s finomka íze igazán passzol női nevéhez. Nem mondanék nemet még egy üvegre, hamar elillant.

Ezt a német márkát nálunk kétféle kiszerelésben lehet kapni: féllitres bádogdobozban és ötlitres fémhordócskában. Eléggé hozzáférhető sör, több helyen is kapható, s a többiekhez képest gyanúsan olcsó is. Szűretlen búzasöröknél elég nagy mínuszpont a pléhpalack, mert eszetlen tömeggyártásra utal, nem lehet a lerakódásokat gurmand-módra lassan kicsepegtetni az aljáról, de a dobozosok közül a Valentins elég szimpatikus fajta. Bellheimban gyártják, natürlich a német tisztasági törvénynek megfelelően - a felirat szerint legalábbis; a palackon feltehetőleg szent Bálint vértanú ábrázatja látható, akiről mostanában importált, Valentin-nap nevű vadkapitalista szerelmesünnepet is elnevezték. Sűrű habú sör, ránc-szerű csipkéket hagy. Sápadt, nem az a szép aranyló, hanem inkább világos-gyantaszínű. Kissé jellegtelen karakterű, de friss, üde, kellően szénsavas búzasör, nem túl hangsúlyos élesztőízzel, nem tolakodó gyümölcs-utóízzel (egy egész kevés banán), mindenféle zsíros kaják után jól iható, az alkohol sem érződik bántóan benne. Van viszont egy zavaróan fémes(?), nitrátos(?), fenetudja, kesernyés, ismeretlen, kellemetlen mellékíze, ami a jobb búzasöröktől azért idegen (a pléhdobozos söröknél, az az érzésem, hogy szerencse kérdése is...). Éppen ezért hamar kell inni :) Ára és hozzáférhetősége miatt elég gyakran szoktam fogyasztani, egy rendes, bögyös hefeweizen-pohárral szoktam feldobni a pléhodoboz-jelleget. 2,5-3,5 lej közötti árával egészen megéri venni itt is (értékelését csakis ennek köszönheti), talán egy nagyobb, sokemberes vacsorához egyszer kipróbálom a csappal ellátott keget is.

A kevésbé finom világos búzasörök közül való, masszívan élesztőízű, ami keletlen veknire emlékeztet, s azért fura, mert látszólag nincs benne túl sok lerakódás. Finom, aprószemű habja van, viszonylag ritkásabb csipkézetet hagy. Nem extrémen szénsavas, nem is alkoholos, könnyen iható, de vékony, testetlen ízű búzasör, a szokásos, de a kenyér-jelleg miatt nem túl tolakodó gyümölcsös mellékízekkel. Nem marad meg a szádban túl sokáig. Talán a König Ludwigra hasonlít a leginkább, 5,1 fokos, standardnak mondható alkoholszintje van. Friss spagettire ittam, hűtőszekrény-hidegen, oldschool hefeweizen-pohárból, nagyon jól csúszott. A kissé jellegtelen címkén valami - feltehetően müncheni - épület van, büszkén 1589-től datálja magát a sörgyár, s természetesen a bajor (itt németként szerepel) tisztasági törvényre is hivatozik. Magyarországon könnyű hozzáférni, amit az is elárul, hogy a hátsó címkén a német mellett magyarul is olvashatóak információk (a Dreher forgalmazza). Állítólag nem érdemes túl sokat pincéztetni, de el tudom képzelni, hogy nyáron, betonozás, favágás közben irdatlanul jól csúszik, kár, hogy itthon nem lehet kapni.