Mivelhogy Gálfalvi begígérte, hogy küld Brünnből mindenféle egzotikusabbnál egzotikusabb cseh söröket, gondoltam, nekiállok az edzésnek testileg, lelkileg is és a nagy(kis)közönség számára is megkóstolom pár nálunk több helyen is kapható, elérhetőbbecske cseh sört, pl. Krusovicét vagy Pilsner Urquellt. Addigis viszont írok egy kis disclaimert a témáról.

Egy roppant furcsa helyzet áll fenn nálam: annak ellenére, hogy imádom a cseh kultúrát, gyűjtöm a filmjeiket (jobban ismerem a cseh filmtörténetet, mint a románt, asszem), falom irodalmukat, meg egyáltalán a cseh mentalitás annyira közel áll a szívemhez... - nos, ennek ellenére söreiket sohasem tudtam megszeretni. Egyrészt azért, mert tőlük ered a pilseni világos kultúrája, ami poszt-gőzgép terjeszkedő gondolkodás számára úgymond a "legiparosíthatóbb", legtömegtermelhetőbb sörfajta lett, s ezzel a múlt évszázadban gyökeresen megváltoztatták, egysíkúsították a világ mindaddig izgalmas sörfőzési és -ivási szokásait. Sörök haltak ki, a sörkultúra homogenizálódott, konglomerátumok és multik jöttek létre, a szép új világ egyensörét hirdetve (ez se volt mindenhol ilyen, csak Kelet-Európában...). Persze, erről nem a csehek tehetnek, a pilseni világos egy teljesen jó sörfajta, csak azt nem értem, hogy miért mindenhonnan az köszön vissza.

Arról viszont igen tehetnek, hogy más sörkultúrákhoz képest - bajor, belga - igencsak szeretik használni a komlót. Amit viszont én nem szeretek Tudom, vicces, de ez van. Számomra a komló "csak" egy természetes tartósító-ízesítő-fertőtlenítő, s bármennyire is egybeforrt a sör ízével az elmúlt pár évszázadban, nem alapanyag, hanem kötelező "dísz". Még olyan hülyeségeket is hallottam, hogy a sört komlóból főzik. Hát nem. A sört gabonából főzik és semmi egyébből. A komló olyan, mint a fokhagyma a kolbászban. Valószínűleg gyilkosság lenne kihagyni, de attól még a kolbászt disznóhúsból készítik, és fokhagyma nélkül is teljesen finom tud lenni (másképpen fűszerezve, persze). A röhejes Neumarkt még odáig is elment, hogy a komlót nevezi meg söre egyetlen és legjobb feature-jének (egy bukaresti óriásplakáton láttam), amikor 99% biztos vagyok benne, hogy az a sör igazi komlót se látott soha, csak sürített, tablettázott fajtát.

Szóval ennyi így elöljáróban a cseh sörökhöz, kíváncsian várom őket, biztos vagyok benne, hogy ott sem minden a komlóról szól. Meg hát aztán minden párosítás kérdése, persze hogy karamellás fagyira rosszul esik a keserű... :D

A trappista szerzetesek katolikusok, az eredeti ciszterci szigort követő úgymond "revizionisták". A rendet 1662-ben alapították, talán ők a legegyszerűbb körülmények között, a legnagyobb aszkézissel élő szerzetesek. Érdekes, hogy pont ezek a sokat böjtölő isteni emberek fejlesztgették ki a világ legjobb söreit és sajtjait: egy szigorú szabályzat és bizottság (az 1997-ben alapított International Trappist Association) foglalkozik azzal, hogy a trappista termékeket tisztán tartsa, minőségüket megőrizze, és megbizonyosodjon arról, hogy elsődlegesen nem pénzcsinálásra, hanem jótékonysági célokra megy a hírnevük. Na persze.

Összesen 102 kolostoruk van világszerte, amiből hétben (7) főznek sört. Ezek a trappista sörök az apátsági sörök királyai, a sörkultúra non plusz ultrái. Borsos áruk mellett az Authentic Trappist Product logóról lehet látni, hogy mivel van dolga az embernek. A hét kolostorból hat Belgiumban, egy pedig Hollandiában van. A holland (Konigshoeven - La Trappe sör) serfőzdével voltak cirkuszok az elmúlt években, ideglenesen visszavonták róluk a logót, mert az öreg apátok nem bírták a hatalmas termelést (a mai napig ez a sörgyár főzi a legtöbbet), s a Bavaria nevű sörkonszern vette át a termelést. Azóta kiegyeztek, 2005-től megint hagyományosan az apátok felügyelik a gyártást. A második és harmadik legnagyobb outputtal rendelkező trappista apátság a Chimay és a Westmalle, az eddigiek termékeit viszonylag könnyű megtalálni Romániában is. A többi serfőzde évi százezernél kevesebb hektó sört főz mindössze, egészen kicsik, nekem sajnos nem volt még szerencsém hozzájuk, de a blog egyik nagy célja, hogy "kigyűjtse" mind a hét trappista sört. Íme, a serfőzdék, régiségi sorrendben (a linkek a Wikipédiára vezetnek, mindegyiknek van valamilyen érdekes sztorija):

Magukról a nedűkről: ezek a trappista termékek szinte kivétel nélkül klasszikus felső érlelésű (ale típusú) sörök, szűretlenek, ahol a főzés vége az üvegben megy végbe. Tőlük erednek a dubbel és trippel sörfőzési módok is, a kétszer, háromszor főzött, roppant erős sörök (sőt, a hollandok már gyártanak quadrupelt is, 10% vagy még erősebb alkoholszinttel). Szinte mindegyik apátságnak van egy "belső" söre is, amit nem árulnak, hanem maguk közt fogyasztanak, ezek általában gyengébb alkoholszintűek (pl. a már nem gyártott sima enkel, ha dubbel-sorrendről volt szó). Az egyes serfőzdéknek több terméke van, amire majd - remélhetőleg - részletesen fogok térni egy-egy sörkóstolás kapcsán, úgyhogy addigis "csak" annyit, hogy össze lehet hasonlítani egy "sima" apátsági sört egy trappistával - pl. a Leffét a Westmalléval - fogjátok érezni a különbséget... Nem véletlen, hogy kisebb üvegekben árulják ezeket a söröket, tényleg meg kell becsülni minden cseppjét. Nem a nagy tömegek sörei, igazi ünnepi ínyencségek. Íme, mindegyik sörfőzde egy-egy söre (a Wikipédiáról van, a címke nélküli a Westvlereten):