A miért s a hogyan
Pár évvel ezelőtt kezdtem felfedezni, hogy a sör nemcsak a dögmeleg nyári napokon elfogyasztott világos, hideg, habos löttyöt jelenti, hanem kultúrája van. Az emberiség legrégebbi alkoholos itala temérdek titkot és sok felfedeznivalót rejt. S mivel nálunkfelé a sör... (sajnos) csak, A Sört jelenti (focimeccs alatt illotgatott olcsó lager), ez a blog egy hiánypótló szöveggyűjtemény, napló mindenféle ritka vagy hétköznapi sörökről, amiket megittam. >>Bővebben itt.<<
A blog szerzője
Legfrissebb kommentek
Kategóriák
Archívum
Feed-ek, lehet iratkozni
Bere Trei stejari kategória: kóstoló

Mit ad isten, Szebenben is gyártanak sört. Az (erdélyi) német (szász) kultúrát istenítő ember (mint pl. jómagam) ennek a hírnek akár örülni is tudna. De nem fog. A kolozsvári Sorában figyeltem fel erre a vidáman giccses címkével ellátott sörre. A "borítón" egy Windows-háttérnek is beillő tájkép előtt aranylik egy pohár habos sör, a keretben még némi gabona és komló is találtatik, valamint egy cím: Trei stejari, azaz Három cserefa (ha politikailag korrektek akarunk lenni, akkor legyen inkább tölgy). A csehovi címezet eredete után kutatva megtaláltam a gyártó honlapját, miszerint német alapítású főzdéről van szó, Drei Eichen névvel. Érdekes, hogyan használják ki a Szebenben és környékén lévő szász hagyatékot a demográfiailag győztes románok, egy évig Hermannstadt még Európa kulturális fővárosa is volt (kíváncsi vagyok, mennyire kell kihaljon a magyarság Erdélyből, hogy a történelmét büszkén fel lehessen karolni, mint a szászokét).

A címke büszkén hirdeti: Nagyszeben, 1889. Kitöltöm egy frissen lopott Kartauser-pohárba. Hagyományos szalmaszínű ászoksör, alig látható habbal. Amikor belekóstolok, rájövök, mi a turpisság: ez a sör tényleg 1889-ből maradt meg. De konkrétan. Most szedték elő. Állott, savanyú íz, kínosan kesernyés komlójelleg, lomhán felszaladó buborékok, minden jelleg nélkül. Nem volt könnyű dolga, az szent: túróra, hagymára, tepertyűre, és két darab kiváló dortmundi DAB-ra ittam meg, nyomtatásként. De az az érzésem, hogy önmagában sem futna messzire. Nem csodálkozom, hogy mindeddig nem találkoztam a szebeni gyár termékeivel, ez a sör egy gyenge, jellegtelen, olcsó vízizű szar. Esküszöm, echte furcsa! Tipikus munkássör, s ezzel nem akarom megsérteni a melósokat. Nehezen csúszik, szinte vakarja a garatot. Persze, el tudom képzelni, hogy egy dögmeleg nyári napon megigyak egy fél ládával az építkezésen, de ha már olcsó hazai, akkor inkább Hargita. Az 1,9 lejes akciós ár is túlzásnak tűnik. Kerülendő sör. Inkább látogassuk meg Szebent, üljünk be a sétálóutca egyik rendesebb sörözőjébe és igyunk meg egy import, méregdrága Franziskanert... vagy bármi mást. Hogy stílusosan egy mock-german szlenggel búcsúzzak: Pischwasser.

Típus: lager (világos)
Fajta: román/szász(?) / Nagyszeben
Alkohol: 4,3%

Értékelés: (az ára sem tudja megmenteni)

címkék: lager, nagyszeben, román, szász kelt: 2012. január 24. | 1 komment

Eddig 1 komment érkezett:

   Pistuka (Válasz erre):
  1 | 2012. 02. 08. 1:10

Ehhehehh, sztudent koromban a Krámában Don Titinél ez volt a legolcsóbb sör, kénlódtunk is rendesen. Volt vagy 3 változata, ez volt a legfosabb. Még volt vmi Thomas menet s még egy - arra már nem emlékszem. Annyi biztos, hogy a sörgyárnál volt terasz, a szűretlen vagy a kevert sör hálbában már jobb volt. Reméltem, ez a sör nem hagyja el Szebent. Scheiße!



Szólj hozzá te is

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam-jellegének vizsgálatához használjuk fel. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.