Mindig szoktam panaszkodni, hogy mekkora rohadt nagy piaci űr tátong Romániában a lagernél kicsit is különlegesebb sörfajták terén. Pl. szűretlen búzasört is külföldről kell importálni, nincs itthon rendes gyártója. Ami lehet, hogy nem baj, mert amúgy is a bajor sörök az igaziak - de lehet, hogy a nép jobban tódulna egy jobbacska hazai gyártmányú búzasörre, ami fele- vagy negyedannyiba kerül, mint egy Paulaner. A belga multihoz tartozó Bergenbier volt az első, amelyik úgy tűnik, hogy lecsapott erre a piaci űrre és egyből bele is rondított egy olcsó, fémpalackos sörrel. Számomra ez újdonság volt, ma láttam meg egy bevásárlóközpontban, nem is nagyon nézem a román polcokat, de ezt a külföldi sörök közé szúrták be, aszontam, ezt muszáj kipróbálni, mert nemigen vannak hazai gyártású szűretlen búzasörök (A MaDonnát leszámítva, de az annyira alulmarketingolt, hogy csak egy helyen kapni). Két és fél lejnél valamivel drágább, biztosan hamarosan elterjed mindenfele, ahol az illető cég söreit (Beck's stb) lehet kapni.

Nos, akkor kezdjük kívülről. A Bergenbier mindig is a focirajongó, kangörcsös (vagy inkább görcsösen kan) sörivókat próbálta megszólítani, az igazi fehérmajós, tévé előtt izzadó románokat. Ez a sör is ilyen kiszerelésű, de hálistennek nincsenek rajta focilabdák, csak a jó öreg kommunista címerből ismerős búzakalászok a harsány "Új! Új! Új!" szalagcím alatt. A palackdizájn-teszten elsőre átmegy, de van rajta néhány viccces szöveg, látszik, hogy a gyártó egy szűz területet próbál megismertetni az alsóérlelésű ászoksörökön szocializálódott jómunkásemberekkel, ezért magyarázkodó prózát rakott a dobozra. Lefordítom: "Tudjuk, hogy a férfiak szeretik a szűretlen dolgokat, amik épp annyira autentikusak, mint ők maguk. Épp ezért egy több évszázados tradícióra támaszkodva megalkottuk a Bergenbier Szűretlen Búzasört - egy italt, ami a fehérsör autentikus ízét hordozza. A búzamaláta, árpa és komló kombinációja e sörnek egy gazdag ízvilágot és egyedi színt kölcsönöz. A teljes élvezethez hűtsd 4 Celsius fokra." Na, erre mondják nálunk, hogy kiöltözött, mint Szaros Pista az esküvőjén. Arra is figyelmeztetnek, hogy élesztő-lerakódásokat tartalmaz és pasztőrözött, valamint van benne koreánder (ez a leírásban árulkodó "fehérsör" kifejezés mellett ismét a belga jellegre utal a bajor helyett) és khm... pektin...

Na kérem, maga a sör. Már kitöltéskor, a nagyon sűrű habból és a sápadt színből bebizonyosodik addigi gyanúm, hogy ez bizony leginkább belga witbier. Masszív élesztő- és koreánderillat árad belőle. A hefeweizen-pohárban még jócskán buborékozik valami (eltévedt élesztő?), ami szintén kellemes meglepetés. Belekóstoláskor viszont azonnal megszületik a verdiktum: ez biza a szegényember Hoegaardenje. Próbálja azt utánozni, de karakter nélküli, erősen vizezett, löttyjellegű sör marad. Édeskés, némi gyümölcsös íz, alig érezhető keserűséggel. Salakos, híg utóíz marad a szánkban. Pischwasser, ahogy az öregek mondják nálunk a meleg sörre. Nem mondom, nem kell pisztolyt tegyenek a fejemhez, hogy megigyam, de jószántamból nemigen költenék rá pénzt. A nemrég recenzált MaDonna se túl jó, de  legalább stílusosan, belgásan csinálják, kinézetben és ízben egyaránt. Azt kell mondjam, hogy a Bergenbier márkanév nem hazudtolta meg magát. Szar.