Marcika jóvoltából kaptam Temesvárról (van ott valami huncut német, aki ügyesen importálgat) egy bajor sörcsomagot. A Schneider főzdéről már régebb hallottam, de soha nem kóstoltam. Azzal reklámozzák magukat, hogy Bajorország legrégebbi, búzasörökre specializált főzdéje, szóval ezzel máris belopták magukat a szívembe. A csomagocskában a cég több sörrel is képviseltette magát, most ejisze nem írok mindegyikről, de erről a duplabak sörről (doppelbock) muszáj, mert irtó jó.

Sűrű, rubintos kávébarna, szinte viszkózus folyadék, bőkezű barnás habbal, méretes lerakódásokkal. Kinézetre, szagra akár belga termék is lehetne. Kóstolásra azonban egyből kiderül: ez biza bajor és nem is akármilyen. Édeskés, nem túlzásba vitt gyümölcs-jelleg, de semmi konkrét. Édes, friss kenyérre emlékeztető, de a sima barna búzáknál sokkal karakteresebb és alkoholosabb íz. Szinte harapnád! És harapod is... Nehezemre esik megfogalmazni az ízét, pedig irtó jó. Gabona, de a jó értelemben, datolya, ilyesmik. Ha valami tengelyen kéne elhelyezzem, akkor a belga dubbelek és a dunkelweizenek között lenne. Szóval a két tökéletes véglet között. A gyár másik söre, a "hetes csap" vollweizenje is jó, de ennyire nem volt izgalmas (az ötös nem jött be egyáltalán). Ez viszont egy kifejezetten nagyszerű sör, kellemesen kesernyés utóízzel, sok-sok szárazanyaggal. És hát a németek nem szívbajosak, mint a belgák: míg ott standard az ilyen erős sörökhöz (meg mindenhez) a kis üveg, Bajorisztánban félliterben árulják, mint mindent. Úgyhogy ebből egy este maximum kettőt, de tényleg, mert hanem hamar alulról szagoljuk az ibolyát. De ki tudja, ha szépecske az az Ibolya...

A belgiumi ajándékcsomag egyik leginkább várt söre, ezzel a 7 trappista sörgyárból négy ki van pipálva. A rochefort-i (ejtsd rosfór) apátok (a chimay-iekhez hasonlóan) háromféle sört főznek, ezeket viszont nem annyira színekkel, mint számokkal jelölik. A dubbel a 6-os, a tripel a 8-as és ez a most kóstolt sör, a legerősebb, a tízes számot viseli - ami viszont nem egyezik meg az alkoholszinttel, ugyanis ez szinte 11 és fél fokos, ezzel az egyik legerősebb létező sör, a főzés jellegét tekintve ezért quadrupelnek aposztrofálják. Szóval nem egy hétköznapi lötty, az biztos. A címkéje egyszerű, szimpatikus, s kiderül róla, hogy a hagyományos összetevők mellett van benne az ilyen erős apátságiaktól megszokott pótcukor (valahogy el kell jutni addig a 11,3%-ig!) és ami furább: malátázatlan (csírázatlan) gabonák.

A szintén most kapott Chimay-es serlegbe kitöltve az első, ami nyilvánvaló a hatalmas mennyiségű szárazanyag, ami az üveg alján várja a jókedvű sörivót. Arra tippelek, hogy a német söröktől eltérően ez nem(csak) élesztő, hanem azok a bizonyos gabonák. Sűrű, viszkózus csokoládnak tűnik, nem túlzott habbal. S amikor beleharapsz a habba, akkor tölt el a boldogság: csokoládé, de méginkább az aprószemű kékszőlő, amit annyira szeretünk ősszel kiszívni a héjából. Nagyon édes, nagyon gyümölcsös, nagyon nehéz, de mégis iható. Ilyen megmagyarázhatatlanul finom fűszeres szőlőízt még egyetlen sörnél sem éreztem. Szőlő! Lecsúszás után némi kávés, pörköltebb kesernyésség marad a szádban és ha sokat nyámmogsz rajta, előbukkan az alkohol is - ez már bor erősségű ital, úgyhogy csínján vele. Egészségemre, köszönöm szépen és boldog szülinapot nekem. Nagyszerű ital ez, ott a helye a Sörök Pantheonjában. S ha valaki adományozna egyet ugyanezen apátok 8-as számozású (9,2%-os) söréből a blog számára, szívesen elfogadom :)

Na, most irigykedhettek egy kicsit. Kaptam egyenesen Belgiumból egy gyönyörűszép Chimay fém-díszdobozt. A tartalma ugyanaz, mint a papírosnak (egy kék, egy piros és egy sárga Chimay plusz egy serleg), de van benne pár történelmi jellegű sörös képeslap - és hát a doboz maga. És igen, harminc leszek szombaton. Tessék, nem szégyellem "bevallani". Ja és hogy el ne felejtsem: egy rokforti trappista és két másik sör is volt a zacskóban. Úgyhogy hamarosan mégiscsak lesz update (Gálfalvi Gé, mi lesz a cseh pakkal? he??). Mna. És ezúttal is köszönöm...