Mondhatni királyi sör: azon ritkaságok közül való, amelyek neve, címe, címere nem valamiféle homályosan behatárolható üzleti csel és sumákolás miatt az, ami, hanem tényleg a bajor királyi család egyik tagja, Luitpold herceg főzi. Érdekes figura ez a herceg: a Wittelsbach-ház több mint 700 éves serfőzési hagyományát támasztotta fel a Kaltenberg-kastély falai között. Nem ez az egyetlen sör, amit főznek ott, a hercegecske többek között saját magáról is elnevezett egyet (jó na, több régensherceg volt Luitpold névvel, de akkoris) -- nálunkfelé viszont csak ezt az egyet kapni. Kíváncsi vagyok, milyen lehet egy ősi királyi család élete 2011-ben... ülnek csendben és várják, hogy mikor fordul a történelem szekere, hogy aztán előlépjenek és visszakérjék a trónt? Mai mesénk hőse, Luitpold inkább dolgozik, sört főz (itt egy jó cikk erről), öröklődéses alapon (a mai cég az 1870-ben, éppen Németország egyesítése előtt alapított főzde jogutódja), de a trónra nem ő a várományos, hanem Max herceg. Érdekes történetek ezek, filmre valóak. Addigis pedig itt van ez a sör.

Máris kitűnik a többi, egyenszínű közül, rikító sárga címkéjével, amin diszítésnek a királyi család címere van, kicsiben pedig a (feltehetőleg a kaltenbergi) kastély látható. Ilyent is csak német sörön látni, de tény, hogy jól áll neki, minden sarokban ír valamit a sör királyi mivoltáról. Kitöltéskor a jellegzetes, finom kenyers erjedésillat csap meg, a folyadék haloványsárga, nagyon ködös, sűrű habbal, sűrű csipkézettel. Enyhén banános, zsemlés íze van, mintha hígabb lenne a legjobbakhoz viszonyítva, de a (talán túlzásba is vitt) élesztőíz hamar aláfesti az édeskés, gyümölcsös búzaízt. Komló, alkohol szinte egyáltalán nincs jelen, az utóíz sokáig a garaton maradó kenyérkés. Kicsit karakterességben sántít, viszont nagyon selymes, kortyolható, nem agyonszénsavazott. Nagyon kellemes kis sör, főleg pityókadús, fűszeres ételek után esik jól csitítani vele az égedelmet. Az élesztős, édeskés, tápláló, ómódi seritalok kedvelőinek (mint én), igazán nagyszerű élmény, még ha felül is lehet múlni, habár a második pohár vége felé kezd híggá válni az élmény, nem túl konzisztens. Melegen -- pardon: hidegen ajánlott! Vajon mi lenne ma Bismarck nélkül? Lehet, hogy Bajorország egy külön állam lenne, ahol az élénk sörturizmus tartaná fel a gazdaságot... ami részben így is van :D