Ezt a német márkát nálunk kétféle kiszerelésben lehet kapni: féllitres bádogdobozban és ötlitres fémhordócskában. Eléggé hozzáférhető sör, több helyen is kapható, s a többiekhez képest gyanúsan olcsó is. Szűretlen búzasöröknél elég nagy mínuszpont a pléhpalack, mert eszetlen tömeggyártásra utal, nem lehet a lerakódásokat gurmand-módra lassan kicsepegtetni az aljáról, de a dobozosok közül a Valentins elég szimpatikus fajta. Bellheimban gyártják, natürlich a német tisztasági törvénynek megfelelően - a felirat szerint legalábbis; a palackon feltehetőleg szent Bálint vértanú ábrázatja látható, akiről mostanában importált, Valentin-nap nevű vadkapitalista szerelmesünnepet is elnevezték. Sűrű habú sör, ránc-szerű csipkéket hagy. Sápadt, nem az a szép aranyló, hanem inkább világos-gyantaszínű. Kissé jellegtelen karakterű, de friss, üde, kellően szénsavas búzasör, nem túl hangsúlyos élesztőízzel, nem tolakodó gyümölcs-utóízzel (egy egész kevés banán), mindenféle zsíros kaják után jól iható, az alkohol sem érződik bántóan benne. Van viszont egy zavaróan fémes(?), nitrátos(?), fenetudja, kesernyés, ismeretlen, kellemetlen mellékíze, ami a jobb búzasöröktől azért idegen (a pléhdobozos söröknél, az az érzésem, hogy szerencse kérdése is...). Éppen ezért hamar kell inni :) Ára és hozzáférhetősége miatt elég gyakran szoktam fogyasztani, egy rendes, bögyös hefeweizen-pohárral szoktam feldobni a pléhodoboz-jelleget. 2,5-3,5 lej közötti árával egészen megéri venni itt is (értékelését csakis ennek köszönheti), talán egy nagyobb, sokemberes vacsorához egyszer kipróbálom a csappal ellátott keget is.