Nemcsak szar sört vásároltam Magyarországon, hanem kivételesen finomat is. Már régóta meg akartam kóstolni a Corsendonk apátság termékét, jókat hallottam róla. Nos, a Corsendonk nem igazán apátság, hanem igazából perjelség. Ha nem érted, nézz utána. Mindenesetre az üveg formaterve és látványa az egyik legszimpatikusabb, legminimalistább az általam látottak közül: nem ragasztott papír, hanem direkt az üvegre negatívban nyomtatott kép Szűz Máriával és a Bébijézussal, "természetesen" 0,33 litres, de nem a dundi belga fajtából, hanem karcsú üvegből. Úgy tudom, ebből van becsületes, 0,75 litres verzió is, s csak szólok, hogy lassan közeleg a születésnapom. Nos, a flamand Corsendonk a középkor vége óta létezett egész az 1700-as évek végéig, amikor megszüntették, majd jó kis hiátus után, kb. születésem óta (trivia!) elkezdték használni marketingnek a perjelség nevét sörforgalmazásra. Állítólag a sörök maguk nem itt főződnek sajnos, pl. konkrétan az Agnust ugyanaz a cég főzi, amelyik a kiváló Blanche de Namurt. Ami nem feltétlen baj.

Apátsági serlegbe töltve szép, bőséges, de hamar apadó, szappanhab-szerű koronája van. Egy árnyalatt sötétebb szalma a színe, az üveg alján még jócskán marad élesztő - ez is az üvegben fejezi be az érést. Az első, ami megüt kóstoláskor, az a finom citrusos-gyümölcsös íz, ami a tripelek sajátja. Nem annyira testes, mint nagyobb testvéreik, de kellően szénsavas, üde sör. A kesernyésség csak később, pár korty után bújik belő. Az alkohol kellő módon bújtatva van, nem bántó. Keserű komlóízt hagy a garaton, meg még valami alig érezhető mellékízt (sajnos, nem tüntetik fel, milyen adalékanyaggal ízesítik). Kicsit kár, hogy nálunkfelé nem kapni, kíváncsi vagyok, mennyit kéne lepengetni érte. Mert ugyan nagyon rendben van ez a sör, de ezért a pénzért már szinte lehet Chimay-t vagy valami igazán királyit venni. Persze, indulásból veri a mezei Lefféket meg efféléket, de nem ez a sör fogja visszahozni Krisztus urunkat a keresztről.

Még régebb tették szóvá a búza-Bergenbieres bejegyzésnél, hogy ugyanaz lehet a marketingese, mint ennek a sörnek. Nos, nemcsak a marketinges volt ugyanaz, hanem az egész sör cakkompakk. Egy az egyben. Ugyanaz a rohadt multicég gyártja mindkettőt (hogy létezik, hogy ezek mindent fel tudnak vásárolni?). Úgyhogy ami vonatkozik arra, az vonatkozik erre is. Annyi a különbség, hogy ezt üveges változatban teszteltem (legutóbbi pesti tartózkodásomkor vásároltam a Filmszemle alatt), de ez sokat nem oszt vagy szoroz. A szemtelenül hígított witbier-íz, a koriander, minden stimmel... kivéve a csomagolást, a lovacskás Borsodi messze übereli a kitalálatlan, dizájnolatlan román változatot. De ettől az üveg tartalma nem lesz sokkal jobb. Nem túl kényes szűzlányoknak, katolikus papoknak, előrehaladott részegségi állapotban levőknek ajánlom.

Mit ad isten, Szebenben is gyártanak sört. Az (erdélyi) német (szász) kultúrát istenítő ember (mint pl. jómagam) ennek a hírnek akár örülni is tudna. De nem fog. A kolozsvári Sorában figyeltem fel erre a vidáman giccses címkével ellátott sörre. A "borítón" egy Windows-háttérnek is beillő tájkép előtt aranylik egy pohár habos sör, a keretben még némi gabona és komló is találtatik, valamint egy cím: Trei stejari, azaz Három cserefa (ha politikailag korrektek akarunk lenni, akkor legyen inkább tölgy). A csehovi címezet eredete után kutatva megtaláltam a gyártó honlapját, miszerint német alapítású főzdéről van szó, Drei Eichen névvel. Érdekes, hogyan használják ki a Szebenben és környékén lévő szász hagyatékot a demográfiailag győztes románok, egy évig Hermannstadt még Európa kulturális fővárosa is volt (kíváncsi vagyok, mennyire kell kihaljon a magyarság Erdélyből, hogy a történelmét büszkén fel lehessen karolni, mint a szászokét).

A címke büszkén hirdeti: Nagyszeben, 1889. Kitöltöm egy frissen lopott Kartauser-pohárba. Hagyományos szalmaszínű ászoksör, alig látható habbal. Amikor belekóstolok, rájövök, mi a turpisság: ez a sör tényleg 1889-ből maradt meg. De konkrétan. Most szedték elő. Állott, savanyú íz, kínosan kesernyés komlójelleg, lomhán felszaladó buborékok, minden jelleg nélkül. Nem volt könnyű dolga, az szent: túróra, hagymára, tepertyűre, és két darab kiváló dortmundi DAB-ra ittam meg, nyomtatásként. De az az érzésem, hogy önmagában sem futna messzire. Nem csodálkozom, hogy mindeddig nem találkoztam a szebeni gyár termékeivel, ez a sör egy gyenge, jellegtelen, olcsó vízizű szar. Esküszöm, echte furcsa! Tipikus munkássör, s ezzel nem akarom megsérteni a melósokat. Nehezen csúszik, szinte vakarja a garatot. Persze, el tudom képzelni, hogy egy dögmeleg nyári napon megigyak egy fél ládával az építkezésen, de ha már olcsó hazai, akkor inkább Hargita. Az 1,9 lejes akciós ár is túlzásnak tűnik. Kerülendő sör. Inkább látogassuk meg Szebent, üljünk be a sétálóutca egyik rendesebb sörözőjébe és igyunk meg egy import, méregdrága Franziskanert... vagy bármi mást. Hogy stílusosan egy mock-german szlenggel búcsúzzak: Pischwasser.

Mi sem jobb ennek a blognak "újrakezdéséhez", mint egy kis nosztalgia. A nyáron a vásárhelyi Félszigeten ez volt a Tuborg mellett a másik csapolt sör, természetesen inkább ezt ittam (illetve ennek a felvizezett, böfögtetősebb változatát) végig a fesztivál alatt. A minőségi sörökre hajazó, szűretlenként eladott, de másodrangú produkciók számára régóta tátongott egy hatalmas űr a romániai piacon, a kedves söröző közönség csipájának kinyílása és ízlésének formálódása egyre több sört hoz be az országba. Ilyen a Holsten búzaváltozata is, amit csapolva már régebb is lehetett kapni, de csak mostanában jelent meg üveges változatban pár szupermarket polcain. A Carlsberg gyártja, úgyhogy talán éppen annyira nem szar - gondoltam, és tényleg nem. Annyira nem...

Az átlagnál egy lehelletnyit sötétebb aranyszínű búzasör ez, nem halálos méretű habbal. Már kitöltéskor feltűnik, hogy szinte semennyi élesztő nincs az üveg alján - a zavaros jellege attól még megvan, de ez már árulkodik az olcsóságáról. Biza, nincs is ott a hefe- előtag a weizen szó előtt. Elsőre nem annyira édeskés, kellemesen búzaízű sörnek tűnik, de marad utána valami fémes utóíz, nem annyira átütő, mint a Valentinsé, de érződik. Hiába na, az ipar, az ipar. Tipikus licensz-sör, még a piros "imported" pántlika is gyanús. Az a gyanúm, hogy itt gyártják kicsiny kis országunkban... Kesernyésebb, mint a szokásos szűretlen búzasörök, nem rossz, de korántsem talál mindenféle kajához. Zsírosabb dolgokra csúszik jól, eléggé ésszerű dolog fesztiválok miccshez, flekkenhez, szalmapityókához árulni. Az ára viszont a minőséghez képest pofátlanul nagy (5 lej és fölötte), ezen a pénzen lehet kapni (ha ügyesen megkeresi az ember) König Ludwigot, Lichert vagy valami rendes, igazi bajor sört. Mert ez még ha német is lenne, akkor is hamburgi lenne. Ami egy nagyon fasza város, csak nem Bajorország. Igazából megérdemelne talán három és fél kupakot is, mert azért annyira nem rossz, de csak ha majd kevésbé pimasz áron adják. Majd a nyáron... vagy majd ha fagy.

Jancsika küldte el a linket, miszerint országszerte az Auchanokban nemzetközi sörvásár vagy micsoda van. Ez egy nagyon kellemes hír, így aztán még mielőtt megkezdődik a TIFF, elindultam szétnézni, haddlám miket lehet kapni, s főleg, milyen áron.

Még egy hétig tart az egész, de már öt napja megkezdődött. Nem hiszem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire megcsappant a készlet. Hát, elég kiábrándító ez a nagy csinnadrattával beharangozott nemzetköziség. Az egész annyi, hogy az addigis viszonylag jó Auchanos választék mellé még behoztak pár dolgot, amit éppen valamelyik szemfüles forgalmazó importál, aztán valamiféle szar kis szempontrendszer szerint csoportosították és voilá. Így került a barna Silva a szűretlen sörök közé. A reklám hatalmas választékról szól, ehhez képest pl cseh sört egyáltalán nem kapni, ami barátok közt is benne van a "top 5 sörkultúra" országok között. A hatalmas belga hagyományt csak pár lambik és efféle képviseli, viszont (ugyebár Auchan) van egy csomó szar francia de garde sör. Jó, na, kevésbé szarok is vannak, vásároltam is. Az egész hangulatáról sokat elmond az, hogy az ízesített/radler sörök vannak túlsúlyban. Értem, hogy dögmeleg van, de hogy pl. az amúgy Auchanban kapható Westmalle se legyen...

Ami legalább jó az egészben, az az, hogy egész korrekt (5 lej körül) áron lehet hozzáférni Paulanerhez (van Salvator!), barna Erdingerhez, Licherhez, s felbukkan egy-két érdekes brit cucc is. Szóval érdemes benézni, de nagy revelációra ne számítsatok. Mindenesetre a bevásárolt cuccok közül párról hamarosan jön valami szöveg :D

Mindig szoktam panaszkodni, hogy mekkora rohadt nagy piaci űr tátong Romániában a lagernél kicsit is különlegesebb sörfajták terén. Pl. szűretlen búzasört is külföldről kell importálni, nincs itthon rendes gyártója. Ami lehet, hogy nem baj, mert amúgy is a bajor sörök az igaziak - de lehet, hogy a nép jobban tódulna egy jobbacska hazai gyártmányú búzasörre, ami fele- vagy negyedannyiba kerül, mint egy Paulaner. A belga multihoz tartozó Bergenbier volt az első, amelyik úgy tűnik, hogy lecsapott erre a piaci űrre és egyből bele is rondított egy olcsó, fémpalackos sörrel. Számomra ez újdonság volt, ma láttam meg egy bevásárlóközpontban, nem is nagyon nézem a román polcokat, de ezt a külföldi sörök közé szúrták be, aszontam, ezt muszáj kipróbálni, mert nemigen vannak hazai gyártású szűretlen búzasörök (A MaDonnát leszámítva, de az annyira alulmarketingolt, hogy csak egy helyen kapni). Két és fél lejnél valamivel drágább, biztosan hamarosan elterjed mindenfele, ahol az illető cég söreit (Beck's stb) lehet kapni.

Nos, akkor kezdjük kívülről. A Bergenbier mindig is a focirajongó, kangörcsös (vagy inkább görcsösen kan) sörivókat próbálta megszólítani, az igazi fehérmajós, tévé előtt izzadó románokat. Ez a sör is ilyen kiszerelésű, de hálistennek nincsenek rajta focilabdák, csak a jó öreg kommunista címerből ismerős búzakalászok a harsány "Új! Új! Új!" szalagcím alatt. A palackdizájn-teszten elsőre átmegy, de van rajta néhány viccces szöveg, látszik, hogy a gyártó egy szűz területet próbál megismertetni az alsóérlelésű ászoksörökön szocializálódott jómunkásemberekkel, ezért magyarázkodó prózát rakott a dobozra. Lefordítom: "Tudjuk, hogy a férfiak szeretik a szűretlen dolgokat, amik épp annyira autentikusak, mint ők maguk. Épp ezért egy több évszázados tradícióra támaszkodva megalkottuk a Bergenbier Szűretlen Búzasört - egy italt, ami a fehérsör autentikus ízét hordozza. A búzamaláta, árpa és komló kombinációja e sörnek egy gazdag ízvilágot és egyedi színt kölcsönöz. A teljes élvezethez hűtsd 4 Celsius fokra." Na, erre mondják nálunk, hogy kiöltözött, mint Szaros Pista az esküvőjén. Arra is figyelmeztetnek, hogy élesztő-lerakódásokat tartalmaz és pasztőrözött, valamint van benne koreánder (ez a leírásban árulkodó "fehérsör" kifejezés mellett ismét a belga jellegre utal a bajor helyett) és khm... pektin...

Na kérem, maga a sör. Már kitöltéskor, a nagyon sűrű habból és a sápadt színből bebizonyosodik addigi gyanúm, hogy ez bizony leginkább belga witbier. Masszív élesztő- és koreánderillat árad belőle. A hefeweizen-pohárban még jócskán buborékozik valami (eltévedt élesztő?), ami szintén kellemes meglepetés. Belekóstoláskor viszont azonnal megszületik a verdiktum: ez biza a szegényember Hoegaardenje. Próbálja azt utánozni, de karakter nélküli, erősen vizezett, löttyjellegű sör marad. Édeskés, némi gyümölcsös íz, alig érezhető keserűséggel. Salakos, híg utóíz marad a szánkban. Pischwasser, ahogy az öregek mondják nálunk a meleg sörre. Nem mondom, nem kell pisztolyt tegyenek a fejemhez, hogy megigyam, de jószántamból nemigen költenék rá pénzt. A nemrég recenzált MaDonna se túl jó, de  legalább stílusosan, belgásan csinálják, kinézetben és ízben egyaránt. Azt kell mondjam, hogy a Bergenbier márkanév nem hazudtolta meg magát. Szar.

Figyelem, sörérdekű bejelentés következik! Aki Pesten van péntek-szombaton és szomjas (vagy csak kíváncsi a magyarországi kisüzemi/kézműves sör jelenére), az menjen el a nyóckerbe a Mikszáth térre az első FŐZDEFESZTRE. Igen, kurvajól hangzik, vérzik a szívem, hogy nem lehetek ott. Kattintsatok a képre, menjetek el - s valaki meséljen majd...

A direkte Belgiumból kapott extra-szpesöl csomag másik eléggé várt darabja, sok jót olvastam erről a sörről, a Steenberge-sörgyár nagyon sokféle sört gyárt, az egyik legsokoldalúbb főzde, több közt a remélhetőleg hamarosan megkóstolandó Piraat és Gulden Draak is ott készül. Teljesen atipikus, kellemes, minimál címkéje van, rajta egy pelikánnal (vagy gólyával)? Sűrű, duzzadt habú rőtbarna sör, Chimay-es pohárba töltve kitűnően "viselkedik", szinte teljesen szabályos csipkét hagy. Már szaga is pezsdítő, édeskés. És valóban, az íze is az egyik legfrissebb a belga nedűk közül, az átlagnál jóval szénsavasabb, ami jól elnyomja a tipikus dubbel-alkoholszintet (7%). Édeskés, de nem is annyira gyümölcsös, inkább süteményre, finom, lightosan fűszerezett kakaóra, sült héjú pityókás házikenyér-héjra emlékeztet. Nem harsány, de határozottan kellemes ízű, a trappisták között is simán megállná a helyét, van olyan jó mint a Westmalle. Kicsit lelkifurdalásom is van hogy csupa finom sörről írok. Majd a nyáron jön a sok, építkezéshez ládaszámra vásárolt lötty, ne féljetek :D

Marcika jóvoltából kaptam Temesvárról (van ott valami huncut német, aki ügyesen importálgat) egy bajor sörcsomagot. A Schneider főzdéről már régebb hallottam, de soha nem kóstoltam. Azzal reklámozzák magukat, hogy Bajorország legrégebbi, búzasörökre specializált főzdéje, szóval ezzel máris belopták magukat a szívembe. A csomagocskában a cég több sörrel is képviseltette magát, most ejisze nem írok mindegyikről, de erről a duplabak sörről (doppelbock) muszáj, mert irtó jó.

Sűrű, rubintos kávébarna, szinte viszkózus folyadék, bőkezű barnás habbal, méretes lerakódásokkal. Kinézetre, szagra akár belga termék is lehetne. Kóstolásra azonban egyből kiderül: ez biza bajor és nem is akármilyen. Édeskés, nem túlzásba vitt gyümölcs-jelleg, de semmi konkrét. Édes, friss kenyérre emlékeztető, de a sima barna búzáknál sokkal karakteresebb és alkoholosabb íz. Szinte harapnád! És harapod is... Nehezemre esik megfogalmazni az ízét, pedig irtó jó. Gabona, de a jó értelemben, datolya, ilyesmik. Ha valami tengelyen kéne elhelyezzem, akkor a belga dubbelek és a dunkelweizenek között lenne. Szóval a két tökéletes véglet között. A gyár másik söre, a "hetes csap" vollweizenje is jó, de ennyire nem volt izgalmas (az ötös nem jött be egyáltalán). Ez viszont egy kifejezetten nagyszerű sör, kellemesen kesernyés utóízzel, sok-sok szárazanyaggal. És hát a németek nem szívbajosak, mint a belgák: míg ott standard az ilyen erős sörökhöz (meg mindenhez) a kis üveg, Bajorisztánban félliterben árulják, mint mindent. Úgyhogy ebből egy este maximum kettőt, de tényleg, mert hanem hamar alulról szagoljuk az ibolyát. De ki tudja, ha szépecske az az Ibolya...

A belgiumi ajándékcsomag egyik leginkább várt söre, ezzel a 7 trappista sörgyárból négy ki van pipálva. A rochefort-i (ejtsd rosfór) apátok (a chimay-iekhez hasonlóan) háromféle sört főznek, ezeket viszont nem annyira színekkel, mint számokkal jelölik. A dubbel a 6-os, a tripel a 8-as és ez a most kóstolt sör, a legerősebb, a tízes számot viseli - ami viszont nem egyezik meg az alkoholszinttel, ugyanis ez szinte 11 és fél fokos, ezzel az egyik legerősebb létező sör, a főzés jellegét tekintve ezért quadrupelnek aposztrofálják. Szóval nem egy hétköznapi lötty, az biztos. A címkéje egyszerű, szimpatikus, s kiderül róla, hogy a hagyományos összetevők mellett van benne az ilyen erős apátságiaktól megszokott pótcukor (valahogy el kell jutni addig a 11,3%-ig!) és ami furább: malátázatlan (csírázatlan) gabonák.

A szintén most kapott Chimay-es serlegbe kitöltve az első, ami nyilvánvaló a hatalmas mennyiségű szárazanyag, ami az üveg alján várja a jókedvű sörivót. Arra tippelek, hogy a német söröktől eltérően ez nem(csak) élesztő, hanem azok a bizonyos gabonák. Sűrű, viszkózus csokoládnak tűnik, nem túlzott habbal. S amikor beleharapsz a habba, akkor tölt el a boldogság: csokoládé, de méginkább az aprószemű kékszőlő, amit annyira szeretünk ősszel kiszívni a héjából. Nagyon édes, nagyon gyümölcsös, nagyon nehéz, de mégis iható. Ilyen megmagyarázhatatlanul finom fűszeres szőlőízt még egyetlen sörnél sem éreztem. Szőlő! Lecsúszás után némi kávés, pörköltebb kesernyésség marad a szádban és ha sokat nyámmogsz rajta, előbukkan az alkohol is - ez már bor erősségű ital, úgyhogy csínján vele. Egészségemre, köszönöm szépen és boldog szülinapot nekem. Nagyszerű ital ez, ott a helye a Sörök Pantheonjában. S ha valaki adományozna egyet ugyanezen apátok 8-as számozású (9,2%-os) söréből a blog számára, szívesen elfogadom :)

Na, most irigykedhettek egy kicsit. Kaptam egyenesen Belgiumból egy gyönyörűszép Chimay fém-díszdobozt. A tartalma ugyanaz, mint a papírosnak (egy kék, egy piros és egy sárga Chimay plusz egy serleg), de van benne pár történelmi jellegű sörös képeslap - és hát a doboz maga. És igen, harminc leszek szombaton. Tessék, nem szégyellem "bevallani". Ja és hogy el ne felejtsem: egy rokforti trappista és két másik sör is volt a zacskóban. Úgyhogy hamarosan mégiscsak lesz update (Gálfalvi Gé, mi lesz a cseh pakkal? he??). Mna. És ezúttal is köszönöm...

A Westmalle-i apátság söre a harmadik a hét legendás trappista sör közül, éppen hoztak belőle Kolozsvárra, úgyhogy kaptam az alkalmon. A leginkább egy szabadkőműves logóra emlékeztető emblémával ellátott minimalista üvegdizájn megcsodálásra után már érezzük, hogy nagyon nincs amit lacafacázni: kitöltjük, nagylelkű habja van, szép kétujjnyira ül meg az apátsági serlegen. A sör nagyon sötét, átláthatatlan színű barna. Kicsit kesernyésebb, mint pl. a Chimay, de már elsőre finom csokoládés-pörköltgesztenyés-gyümölcsös íze van, karakteres, friss. Talán némi banán. Tipikusan apátsági, mesteri sör. A pirított íz csak kicsit marad meg a szájpadláson, az utóíz inkább komló. A trappistákra jellemző selymes, a vajban csúszó késre emlékeztető könnyedséggel csúszik. Vigyázni vele, mert drága. Le a kalappal, már megint.

Kicsit lelassult a sörblog produktivitása az utóbbi időben. A tervezett belga kiruccanás meg nem nevezendő okok miatt elmarad, Gálfalvi cseh csomagja késik, én pedig egy nagyobb munkán dolgozok, ami nem engedi meg a minden esti dőzsölgetést. Úgyhogy talán hétvégén valamicskét. Addig viszont az interaktivitást serkentendő, kommentbe (és nem a Facebookra vagy máshova) kérlek, írjátok meg, mik a kedvenc söreitek. Csak úgy. Kezdem én, hogy legyen inspiráció, itt van (sorrend nélkül) a kedvenc öt darab.

• Kékcímkés Chimay
• Barna búza Weihenstephaner
• Szűretlen búza Riedenburger
• La Trappe blonde ("szőke")
• Schlenkerla Rauchbier (füstölt)

Plusz, mivel csak egyszer ittam, nem lehetek biztos benne, de kibaszott jónak tűnik a Delirium Tremens is. Hátha kapok a közeljövőben, s meg tudom erősíteni a feltételezést. :D

Riedenburg városka sörfőzdéjének termékeit a Corában lehet kapni, - fogózz meg! - a bio-termékek polcán. Ezzel nincs baj, mert tényleg bio, és ezt büszkén hirdetik is, de a fura product placement és az irgalmatlanul magas ár kicsit rossz helyre helyezi a nagy marketing-versenyben. Pedig többet érdemelne. A gyár szemlélete például nekem hihetetlenül szimpatikus. Nemcsak hogy génmódosítatlan gabonából és komlóból készítenek mindent, ők az egyike annak a 2 (két) darab gyárnak, akik ősi, az iparosítás miatt már szinte teljesen kihalt gabonákból is főznek sört. Ez a sörük is ilyen, amint a neve is mutatja, ötféle gabonából készül, amiből csak kettő hétköznapi (árpa és búza), a többi három ma már igazi ritkaságnak számít (alakor/egyszemű búza, tönkölybúza, emmer/faro-búza). A nevének másik része is erre utal: Ur-Bier, azaz ős-sör. Persze, az ilyesmikkel mindig nagy a veszély, hogy a lendület csak egy egyszeri poénra elég, s az igyekezet kiveszik az első meglepetés után, s a sör tényleg csak "különlegesség" marad, a szó leghervasztóbb értelmében. Nem így a riedenburgi sörökkel, ezek tényleg jók. És másak.

A butykos formájú üveg címkéje is tetszetős, az egyszerű, három rózsát ábrázoló logó dominálja, a különböző söröknek különböző színe van és ennyi. Gyönyörűszép sötétgyanta-színű, nagyon zavaros (12% szárazanyagtartalom) sört kapunk sok lerakódással és nagyszemű habbal: ez tényleg bió. Az íze kesernyés, savanykás, földhözragadt, de komplex. A "kimunkáltabb" sörök édeskés gyümölcsíze még jelzésértékben sincs meg, helyette a sokféle gabona komplexitása dominál. Maláta, maláta, maláta. Én szeretem a gabonát, úgyhogy baj nincs. Úgymond parasztos (ez nálam abszolút pozitívum!), nehezen iható, nagyon testes sör, szinte joviális, harsányan és büszkén elüt mindenféle ismert söröktől. Alkoholt és élesztőt egyáltalán nem érezni rajta. Szóval ilyesmi lehetett régebb a sör. Nem csoda, hogy a rómaiak lenézték a barbárokat, akik ezt itták. De hát mindnyájan egy kicsit barbárok vagyunk, nemde? Az íze és egyedi jellege teljesen megfelel a tisztaság- és az ősiség-koncepciónak, nekem nagyon szimpatikus az ilyesmi. Melegen, pardon, hidegen ajánlom, egyedül az árával nem vagyok megbékélve.

A nagyon figyelmesek érdekességre bukkanhatnak a Kauflandban (és csakis ott): egy román gyártmányú, belga típusú búzasörre! Az első masszív WTF után az ember elkezd utánaérdeklődni, s máris gyanús, hogy sehol máshol nem lehet kapni, sőt, a gyártó másféle sörét se lehet sehol látni, semmit se tudni róla. Aztán egy kis nyomozás után kiderül a turpisság: a belga Martens sörgyártó logója látható rajta, a cég pedig galaci és "Marten" a neve. Roppant érdekes, mitismondjak. Típusát tekintve belga fehérsör (witbier), értsd Hoegaarden és társaik. Az első gyanús dolog a címkén található: a büszkén hirdetett Vrancea-i forrásvíz és a sörhöz nélkülözhetetlen dolgok mellett tartalmaz "természetes aromákat", valamint "zavarosságfokozót" (agent de turbiditate: guma acacia). Igen, ahogyan olvasod. Mesterségesen érik el a zavarosságát. Ezt is megértük. A címke első felén amúgy egy söröspoharat tartó nőt ábrázoló grafika van, gondolom, ő lenne az a bizonyos MaDonna. A kérdés az, hogy miért pont ez a cég, miért pont Galac, miért ilyen alulmarketingelt, miért csak ezt az egy típust főzik?

Maga a sör tényleg kellően zavaros (hatott a belepakolt gumiarábikum), vizuálisan a nagyobb testvérekre emlékeztető sápadt-sárga sör, kicsi, de sűrű habbal, talán egy árnyalattal sötétebb, mint a standard. Az íze távolról hasonlít a Hoegaardenre, de sokkal savasabb, citromosabb, grapefruit-osabb, van egy Redd's-hez és egyéb olcsó szarokhoz hasonló fémes mellékíze. Túlságosan szénsavas, de éppen ezért friss sör, ámbár a túlzásba vitt (és mesterséges) édeskés gyümölcs-jelleg inkább a radler és társaihoz teszi hasonlóvá, mintsem az igazi belgákhoz. "Szukk", alkoholszintjében viszont igazi(nak tűnik). Méltányolandó az elképzelés, hogy Romániában nemcsak pilseni típusú lagert főzzünk a népnek, de a jellegtelenség kicsit visszavesz a lelkesedésből. Egy misét mindenképp megér, de a mesterséges adalékokat tudatosan kerülők (mint én) nem fogják nagy mennyiségben vásárolni.

Mivelhogy Gálfalvi begígérte, hogy küld Brünnből mindenféle egzotikusabbnál egzotikusabb cseh söröket, gondoltam, nekiállok az edzésnek testileg, lelkileg is és a nagy(kis)közönség számára is megkóstolom pár nálunk több helyen is kapható, elérhetőbbecske cseh sört, pl. Krusovicét vagy Pilsner Urquellt. Addigis viszont írok egy kis disclaimert a témáról.

Egy roppant furcsa helyzet áll fenn nálam: annak ellenére, hogy imádom a cseh kultúrát, gyűjtöm a filmjeiket (jobban ismerem a cseh filmtörténetet, mint a románt, asszem), falom irodalmukat, meg egyáltalán a cseh mentalitás annyira közel áll a szívemhez... - nos, ennek ellenére söreiket sohasem tudtam megszeretni. Egyrészt azért, mert tőlük ered a pilseni világos kultúrája, ami poszt-gőzgép terjeszkedő gondolkodás számára úgymond a "legiparosíthatóbb", legtömegtermelhetőbb sörfajta lett, s ezzel a múlt évszázadban gyökeresen megváltoztatták, egysíkúsították a világ mindaddig izgalmas sörfőzési és -ivási szokásait. Sörök haltak ki, a sörkultúra homogenizálódott, konglomerátumok és multik jöttek létre, a szép új világ egyensörét hirdetve (ez se volt mindenhol ilyen, csak Kelet-Európában...). Persze, erről nem a csehek tehetnek, a pilseni világos egy teljesen jó sörfajta, csak azt nem értem, hogy miért mindenhonnan az köszön vissza.

Arról viszont igen tehetnek, hogy más sörkultúrákhoz képest - bajor, belga - igencsak szeretik használni a komlót. Amit viszont én nem szeretek Tudom, vicces, de ez van. Számomra a komló "csak" egy természetes tartósító-ízesítő-fertőtlenítő, s bármennyire is egybeforrt a sör ízével az elmúlt pár évszázadban, nem alapanyag, hanem kötelező "dísz". Még olyan hülyeségeket is hallottam, hogy a sört komlóból főzik. Hát nem. A sört gabonából főzik és semmi egyébből. A komló olyan, mint a fokhagyma a kolbászban. Valószínűleg gyilkosság lenne kihagyni, de attól még a kolbászt disznóhúsból készítik, és fokhagyma nélkül is teljesen finom tud lenni (másképpen fűszerezve, persze). A röhejes Neumarkt még odáig is elment, hogy a komlót nevezi meg söre egyetlen és legjobb feature-jének (egy bukaresti óriásplakáton láttam), amikor 99% biztos vagyok benne, hogy az a sör igazi komlót se látott soha, csak sürített, tablettázott fajtát.

Szóval ennyi így elöljáróban a cseh sörökhöz, kíváncsian várom őket, biztos vagyok benne, hogy ott sem minden a komlóról szól. Meg hát aztán minden párosítás kérdése, persze hogy karamellás fagyira rosszul esik a keserű... :D

A weihenstephani söröket a világ legrégebbi sörfőzdéje címkével árulják, angolul még a kicsit pofátlan The Origin of Beer alcímet is rárakták. Ez a pimasz marketing akár fel is háboríthatná a jóembert, de a felháborodás csak az első kortyig tart. Ez a sör ugyanis, prohibitív ára ellenére (a legdrágább búzasör, ami kicsinykis hazácskánkban kapható) tényleg mestermunka. Szóval, tényleg cefetül jó ez a barna búzasör. Szép, gesztenyebarna színű nedű, gyantaillatú, királyi, aprószemű habbal rendelkezik. Jól lötyögtessük ki az élesztőt az aljáról - van amit, és finom. Az első érzésed az, hogy selymet iszol. A sör még mindig él, ahogy lefolyik a torkodon, kellően szénsavas és kellemesen csiklant mindent, amit ér. Kevéske gyümölcs, pörkölt gesztenye és dió, sőt, rózsa, sárgadinnye-aromák. Az olcsóbb búzasörök keletlen kenyeres íze sehol sincs. Csak lassan, szépen. Ne igyuk: nyalogassuk. Semmilyen íz nincs túlsúlyban, teljesen kiegyensúlyozott. Nem is evilági ez a nedű. Egy nagyon kevés komló, éppen mielőtt lecsurranna, de amúgy semmi másra nem emlékeztet, tényleg nagyon egyedi sör. Abba is hagyom, mert csak ódákat tudok zengeni róla, az meg hogy néz ki. Tényleg ki kell próbálni, még a nagyon búza-szkeptikusokat is meg tudja győzni szerintem. Fejedelmi sör, 100%-os, s fehér ("sima") testvére is nagyon jó, majd egyszer azt is. Na, ezt überelje valaki... a Chimay mellett ez az igazi lakatlanszigetrevivős nedű. Ja, és a világ legrégibb sörfőzdéje-duma úgy tűnik, helytálló. De már nem is érdekel...

A haverok tudják: gyakran szoktam mondogani, hogy a barna Silva az egyetlen román sör, amit nem szégyellek, azaz "üti a normát". Ez az állítás két oldalról is sántít: egyrészt éppen annyira nem jó sör ez, főleg a belepakolt pótanyagok miatt (töröbúza, értsd: kukorica, és még ki tudja mi!), amitől mennyiségi bevitel után (sajnos, tapasztaltam) másnap egész egyszerűen fáj a fejed. Másrészt pedig azóta előrukkolt az Ursus is a saját barnasörével, ami édeskésebb, nem annyira karakteres, mint ez, de azért nem rossz (meg aztán a Hargita, kérlekszépen, hát azt exportálni kellene :D). Viccet félretéve, a román sörökben tényleg lapul valami sunyiság, amit nem ír ki még a naahagy dél-afrikai konszern se, és tényleg nem túl jó a fejnek (pl. bajor társaikkal ellentétben). Szóval román sörökkel csak csínján, de tényleg (és román sör alatt értem az itt termelt Tuborgot, stb is, nagyrészükben mind van kukorica). Ja, és megfizethető az ára, bár ennyi előnye legyen, ha román (a vicc az, hogy az üveges változathoz most is nehéz hozzáférni, könnyebben kapsz Paulanert).

Konkrétan a barna Silváról: sokáig az egyetlen itthoni sör volt, ami nem azt az egyen-pilsner-utánzat világot hozta, amit a sörök 99%-a. Ezeknek a söröknek a nagyrészét mára megvette valamelyik multi, és feltupírozta (értsd: elbaszták). A barna Silva (van "szőke" verziója is) az egyik kivétel, nagyjából megmaradt a régi recept, amennyire meg tudom állapítani. Szászrégenben gyártották, valami majdnem azt mondatja velem, hogy "igazi" szász sör, de hát tudjuk, hogy ez illúzió (most pláne: lehet, hogy nem is ott gyártják már). Kitöltéskor meglepően habos, de hamar elül, csak egy vékony réteget hagy maga után. A színe nem annyira tipikusan schwarz, inkább nagyon sötét vörösesbarna. Kóstoláskor egyből a karakteres, pörkölt mogyorós, de inkább diós jelleg csap meg. Nagyon talál a színéhez, kellemesen rejti a komlót, így nem lesz túl keserű a sör. Csak az utóíz győz meg, hogy ez bizony sajnos román sör: kesernyés, kellemetlen, így egyből utókortyolásra késztet (jó stratégia...) Sajnos, az alkholt nem tudták ugyanolyan jól maszkolni, mint a belga mesterek, így kicsit érződik (valószínűleg majd a lehelletünkön is), de egyáltalán nem bántó. Csak jópár korty után jelennek meg édeskésebb, gesztenyés, árpás ízek. Nem lehet túl gyorsan inni, de nem is érdemes, higgyétek el -- pedig a szénsav nem tart sokat benne (ami utólagos szénsavazásra utal). Kellemes sör, főleg így télire (augusztusi építkezéshez semmiképp se ajánlom), de semmi extra. Kínai kajákhoz, szószos dolgokhoz jól megy, tényleg nem szégyellném megkóstoltatni valami jobbhoz szokott nyugai népségekkel sem (nem a dobozost, hanem az üvegest!!). Ha román sör, akkor ez.

Mondhatni királyi sör: azon ritkaságok közül való, amelyek neve, címe, címere nem valamiféle homályosan behatárolható üzleti csel és sumákolás miatt az, ami, hanem tényleg a bajor királyi család egyik tagja, Luitpold herceg főzi. Érdekes figura ez a herceg: a Wittelsbach-ház több mint 700 éves serfőzési hagyományát támasztotta fel a Kaltenberg-kastély falai között. Nem ez az egyetlen sör, amit főznek ott, a hercegecske többek között saját magáról is elnevezett egyet (jó na, több régensherceg volt Luitpold névvel, de akkoris) -- nálunkfelé viszont csak ezt az egyet kapni. Kíváncsi vagyok, milyen lehet egy ősi királyi család élete 2011-ben... ülnek csendben és várják, hogy mikor fordul a történelem szekere, hogy aztán előlépjenek és visszakérjék a trónt? Mai mesénk hőse, Luitpold inkább dolgozik, sört főz (itt egy jó cikk erről), öröklődéses alapon (a mai cég az 1870-ben, éppen Németország egyesítése előtt alapított főzde jogutódja), de a trónra nem ő a várományos, hanem Max herceg. Érdekes történetek ezek, filmre valóak. Addigis pedig itt van ez a sör.

Máris kitűnik a többi, egyenszínű közül, rikító sárga címkéjével, amin diszítésnek a királyi család címere van, kicsiben pedig a (feltehetőleg a kaltenbergi) kastély látható. Ilyent is csak német sörön látni, de tény, hogy jól áll neki, minden sarokban ír valamit a sör királyi mivoltáról. Kitöltéskor a jellegzetes, finom kenyers erjedésillat csap meg, a folyadék haloványsárga, nagyon ködös, sűrű habbal, sűrű csipkézettel. Enyhén banános, zsemlés íze van, mintha hígabb lenne a legjobbakhoz viszonyítva, de a (talán túlzásba is vitt) élesztőíz hamar aláfesti az édeskés, gyümölcsös búzaízt. Komló, alkohol szinte egyáltalán nincs jelen, az utóíz sokáig a garaton maradó kenyérkés. Kicsit karakterességben sántít, viszont nagyon selymes, kortyolható, nem agyonszénsavazott. Nagyon kellemes kis sör, főleg pityókadús, fűszeres ételek után esik jól csitítani vele az égedelmet. Az élesztős, édeskés, tápláló, ómódi seritalok kedvelőinek (mint én), igazán nagyszerű élmény, még ha felül is lehet múlni, habár a második pohár vége felé kezd híggá válni az élmény, nem túl konzisztens. Melegen -- pardon: hidegen ajánlott! Vajon mi lenne ma Bismarck nélkül? Lehet, hogy Bajorország egy külön állam lenne, ahol az élénk sörturizmus tartaná fel a gazdaságot... ami részben így is van :D

Nem ez az első sör, amit (ugyebár alkoholtartalma okán) valamiféle ördögről neveznek el. Ezt most éppen Belzebúb egyik változatáról, amit a minimalista, de tetszetős dizájn is alátámaszt (a 8 egész 4-et hatalmas betűkkel jelző feliratban a vessző egy ördögfarok). Ami máris furcsa a dobozon (ezt a verziót csak pléhben árulják, van egy még erősebb változata, amit üvegben is), hogy büszkén hirdeti: "canned in Holland". Errefel kiderül az apróbetűs részről, hogy Franciahonban gyártják. És belga típusú... szóval erről ennyit. Nem tudtam megfejteni, mirevaló a multi-kulti. A sör színében is hozza a belzebúbi felütést, szimpatikus sötétgyantás-rőt színben díszeleg (szűretlen). A habja is megvan hozzá, de korántsem mérhető pl. a Duveléhez (ami szintén ördögöt jelent). Az íze is az a tipikus belga forte-íz akar lenni, karamell-felhangokkal maszkírozva az alkoholtartalmat. Sajnos (valószínűleg a bádog miatt) van egy nagyon lehangoló ipari-fémes mellékíze, ami tönkreteszi az édes, gyümölcsös, fűszerezetlen, alig pörkölt, amúgy nem is rossz alapízt. Mintha valahol itt gyártották volna az Ursus-gyárban... A legkellemetlenebb viszont az az utóíz, ami a szájban marad jóval a lenyelés után is, semmire se hasonlít, legfeljebb a komlóra. Egy jól induló, de félresikerült sör ez, azoknak, akiknek ízlésük nemigen van, csak hamar meg akarják vetni, mint Sue Ellen (ez a része tényleg működik...). Lassan, nehézkesen iható, túlsúlyos pia ez. Feljavítva, üvegben érlelve még el tudom képzelni fűszeres szárnyasételekhez, így viszont nem valószínű, hogy gyakran hozzányúlok (az Auchanban lehet kapni).